Füstbe ment terv(ek)
Egy felhős, de eső nélküli nap virradt Hellesyltre tegnap, legalábbis azt hittem én. Egy nagyon kiadós reggeli után, amit ez úton is köszönök a hostelnek, lesétáltam a csomagommal a kikötőbe, hogy hajókázzak egyet Geiramger fjordban. Egy diák jegyet kértem a bácsitól, aki azt mondta, hogy nincs náluk diákkedvezmény, de mivel olyan kicsi vagyok a csomagomhoz képest, kaphatok félárú, gyerekjegyet. Nem utasítottam vissza :D
Geirangert nem hiába tártják Norvégia egyik legszebb fjordjának. Egészen varázslatos látványt nyújt a régi, mohafedeles farmokkal, meredek hegyoldalakkal s a csilingelő vízesésekkel. A látványt az őszi színekben pompazó fák és a frissen lehullott hó csak tovább fokozta, a kilátást pedig a felhők koronázták meg, amelyek néhol a hegyek tetejére ültek.
Geiranger fjord végen van Geiranger (micsoda váratlan névválasztás). Ez egy ici pici turista település, többnyire csak szuvenír boltokból és szállodákból áll. Ennek köszönhetően, meg a ténynek, hogy október van és nincsenek már turisták, majdnem egy órát vártam az első fuvarra. Egy litván lány vett fel, de alig vitt egy pár km-t. Csak a hegytetőre, a következő benzinkútig. A kilátás ugyan itt sokkal szebb volt, mint a völgyben, a szél is sokkal erősebben fújt s még reménytelenebbnek éreztem a stoppolást, mint a faluban. Ritkán jött egy-egy autó, úgy 10-15 percenként s gyorsan száguldoztak el mellettem. Egy újabb óra után, amikor már nagyon át voltam fázva, a szél, hiába minden ruházat, csontig hatolt, s ezen az egy helyben álldogálás végképp nem segített. Egy idős nő vett fel, aki levitt a következő völgybe, újabb kb 10 km-re kerültem közelebb a célhoz. Itt egy kompra ültem, ami átvitt a fjord másik oldalára, ahol szebb lett a világ. Legalábbis egy darabig. Sokkal lejebb voltam, a szél sem fújt, sőt, a partnak ezt a felét sütötte a Nap. Jól átmelegített én pedig újult erővel és lelkesedéssel vártam tovább. A következő komp, fél órával az enyém után, egy új esélyt hozott, egy kedves, angolul nem beszélő bácsi vitt el az utolsó településig Åndalsnes előtt. A baj itt kezdődött igazán, mert még mindig majd 50 km és egy hegyi út választott el az uticéltól s már délután 1 fele járt az idő, azaz még 5-5,5 órát volt a Nap az égen.
3 óra, végtelennek tűnő, várakozás után kiderítettem, hogy van busz, ami elvisz Åndalsnesbe, igaz, nem azon az úton, ahol én szerettem volna menni. Megbeszéltem magammal, hogy ha nem vesz fel senki, akkor a 16.45-s busszal fogok elmenni. 10 perccel később megállt egy svájci rendszámú lakókocsi, benne egy 40-es programozóval. Nem volt túl sok közös témánk, de nagyon hálás voltam neki, hogy elvitt. Az út a hegyen keresztül is csodálatos volt, egészen emlékeztetett a Transfagarasanra. Keskeny út, éles kanyarok, meredek sziklák és siető, bővizű patakok sokasága, ami egy nagy vízeséssé gyűlik össze. Ez a trollstiegen. Esőben ugyan, de sötétedés előtt értünk a városba. "Elszaladtam" bevásárolni, már amennyire még bírtam vinni a csomagomat, átpakoltam az állomáson, s mentem is a kemping fele. Ott hagytam a csomagjaim nagyobbik részét egy széfben, hogy ne cipeljem őket magammal a hegyre. Csak a legfontosabbak maradtak: sátor, hálózsák, egy napi étel és egy extra réteg ruha éjszakára.
A séta a kempingig szintén varázslatos volt. Az utolsó településbe kellett eljutnom az Isafjord végen a naplementében. Festői látvány volt, ahogy a lemenő Nap utolsó, narancssárga sugarai megvilágítottak a havas hegycsúcsokat s alatta a pici falut. S ahogy mindez visszatükröződött a tengerben...
Sötétedés előtt kevéssel értem a kempingbe, s mivel sehol nem volt semmi nyoma recepciósnak, de tálaltam egy egész jó kis közös teret kanapékkal, úgy döntöttem, hogy először főzök, s ha addig sem tűnik fel senki, akkor ott fogok aludni a "nappaliban". Boldogan készítettem a magam kis tarhonyáját, amikor bejött valaki, aki norvégul beszélt. Pár perccel később kiderült, hogy Ő is vendég, s hogy hétfőtől itt van, de tulajdonost vagy recepcióst még Ő sem látott. Egymást követtek a szokásos kérdések, s hamar világossá vált számára, hogy beszélek románul s intett, hogy várjak, majd egy 25 evés botoşani-i sráccal jött vissza, a munkatársa. Együtt vacsoráztunk, aztán kentem magamnak egy pár szendvicset a túrára s lefeküdtem.
Reggel nagyon korán, 5-kor keltem, hogy időben végigjárjam a tervezett túrát s elérjem a vonatomat Bodøba (délután 4:37-kor).
Romsdalseggen volt megcélozva, a különböző leírások különböző időket írnak, a legtöbb 8 óra volt, ezért azt számoltam, hogy ha Napfelkeltekor kezdek neki a túrának, akkor kényelmesen leérek 4-re Åndalsnesbe. Mivel viszont a kezdete és a kemping között volt még 7 km, 6-kor el akartam indulni. Ez sikerült is, ámbár nagyon nem tetszett a sötétben aszfalton gyaloglás. Folyamatosan forgattam a fejem, hogy nem-e jön valami. Nem az autók miatt, sokkal inkább az erdei állatok miatt izgultam. Habár a legrosszabb amit jöhetett volna, az a szarvas.
Mire kivilágosodott tényleg az első jelzőtáblánál voltam. Azt írta: " Romsdalseggen 10.5 km". Ekkor 7.20 volt. A csúcsok havasan néztek le rám a fenyves mögött, az ég felhős volt, de nem esett. A levegő tiszta volt, messzire el lehetett látni. Elkezdtem felfele kapaszkodni, elég meredeken. A hőmérséklet erezhetően esett, de a látvány kárpótolt a hidegért, egyre több havas hegycsúcs bukkant fel a közeli dombok mögül.
Két óra mászás után értem ki a nyeregbe. Elkezdett szemerkélni az eső, de még csak az aprószemű, nem igazán vészesen. Nem törődve vele nekivágtam a felfelé vezető út utolsó szakaszának, a nyeregből a gerincbe. Valahol az egyharmadánál jártam, amikor a város felől nagyon sűrű köd gomolygott felfele a völgyön. Pár perc alatt ráült a gerincre s elkezdett havazni is.
Nem sokat teketóriáztam, nehéz szívvel ugyan, de visszafordultam. A kilátást teljesen elvette a köd, a gerinc keskeny és kitett, a havas kövek csúszósak, nem volt miért bármit is kockáztatni.
Ez volt azt hiszem az első olyan kirándulás, ahonnan a cél előtt fordultam vissza, de ugyan a hegyre nem jutottam fel, azt hiszem sokkal nagyobb dolgot győztem le, a makacsságomat.
Visszafele így sokkal hosszabb volt az út, majdnem 15 km, de egy darabon elvittek autóval, kettőre már Andalsnesben voltam. Elmentem a bankba elrendezni az utolsó hátramaradt papírmunkát s aztán elüldögéltem még két és fél órát az állomáson. Olvastam, újra becsomagoltam mindenem s nem utolsó sorban "zuhanyoztam" egyet az állomás mosdójában. Egyetlen fülke volt s rajtam kívül senki nem volt az állomáson szóval magamra zártam az ajtót s kicsit körülményesen, de végül is sikerült megmosdani s átöltözni.
Egészen gyorsan telt a vonatút is, két átszállás után már úton vagyok Bodøba, reggel 9.15re érkezem, utána irány Lofoten.
Szép álmokat, nagy ölelés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése