100-101. napok

Bodøban ragadtam

A vonatút is luxus volt, leszámítva azt, hogy nagyon sokan voltunk. Kaptunk szemfedőket, füldugót, felfújható párnát, pokrócot s a székek is nagyon kényelmesek voltak.
Ugyan aludni sokat nem tudtam, legalább nem fáztam s behunyt szemmel üldögéltem, bóbiskoltam úgy 5-6 órát, aztán, amikor a Nap felkelt a tájban gyönyörködtem.
Sietve pattantam le a vonatról Bodøban, hogy érjem el a negyed órával később induló kompot. 10 perccel indulás előtt értem a kikötőbe s kiderült, hogy nincs komp, hiába az internetes menetrend, szeptember végétől jár az éjszakai komp 00.45-kor, egy reggel 7-kor s a következő csak délután 16.45-kor. Utóbbival mehettem volna, de az 19.30-ra ért volna ki a szigetre s nekem másnap, azaz ma reggel 7-kor vissza kellett volna jönni, mert a vasárnapi komppal már nem értem volna el a repülőmet hazafele.
Annak pedig sok értelmet nem láttam, hogy sötétben megérkezzek s sötétben elinduljak reggel, s kifizessek egy csomó pénzt a kompra.
Ezért hát visszasétáltam az állomásig, ahol a hostel van, amelyikbe foglaltam magamnak szállást szombat éjszakára. Szerencsére volt szabad ágy, talán túl sok is, mert csak ketten vagyunk egy 8 ágyas szobában s közös terekben sincs nagy élet. Így a tegnapot és a mai napot Bodøban töltöttem.
A recepcióssal beszélgettem keveset, hogy megtudjam mit tudok itt csinálni 2 napot, hiszen egy icipici városról van szó. Ajánlotta a repülés múzeumát, ami annyira nem hatott meg, s egy helyet innen nem messze, ahol az édes és a sós víz összefolyik s látványos áramlatokat hoz létre. Hallottam már róla korábban is, de végül nem mentem el, mert eleredt az eső s semmi kedvem nem volt kimenni. Igazából elég letört voltam Lofoten miatt.
Végül kicsomagoltam, szunyókáltam picit s olvastam s úgy 5 körül lementem körbenézni, hátha tálalok valakit, akivel közösen lehetne valamit csinálni. Végül újra a recepción kötöttem ki, de akkor volt műszakváltás s beültünk a sráccal, aki fogadott a reggel, a nappaliba beszélgetni. Nagyon sok minden szóba került, "szakmai" dolgok, vicces történetek, személyes tapasztalatok s végül nagyon személyes dolgok. Hajnal ötig üldögéltünk a kanapén.
Reggel pedig 9-kor kelni kellett, hogy ne maradjak le a reggeliről. Tele hassal úgy éreztem, hogy jó ötlet uszodába menni, mivel semmi ennél használhatóbb ötlettel nem tudtam előállni (az alvást leszámítva, de nem akartam az utolsó itt töltött napomat végigaludni). Nem volt egy nagy kaland az uszoda, egy pár gyerekmedence, csúszda, szauna s egy jacuzzi, kb ennyiből állt az egész. Ennek ellenére úgy éreztem nagyon kitisztított, minden szempontól, az ott töltött 3 óra.
Utána csak aludtam egy kicsit, de nem túl hosszan, mert látni szerettem volna a Naplementét. Egy közeli dombtetőt céloztam meg, ami a leírás szerint a helyiek egyik kedvenc kirándulóhelye. Egy rövid, 5 km-es körút volt, csodálatos kilátással. Teljes mértékben kárpótolt Lofotenért. Az ég tiszta volt, egyetlen felhő sem volt felettem, el lehetett látni egészen a szigetekig s körbe is jó messzire, mindenhonnan mosolyogtak ránk a havas hegyek. Ahogy lement a Nap, a hőmérséklet, ahogyan az lenni szokott, hirtelen és drasztikusan esett, de nem 0 °C alá. Mégis, 3 óra üldögélés után már hideg volt, ezért lejöttem a hegyről. Sarki fényt nem láttam ugyan, de azt hiszem hiába is maradtam volna, több, mint valószínű, hogy nem lehetett látni semmit, egyrészt, mert nem volt ma olyan nagyon aktivitás, másrészt mert elkezdtek gyűlni a felhők. Mindenesetre remek alakom volt az elmélyülésre s a búcsúzkodásra.
Holnap délben már a reptéren leszek! Ölelés