97. nap

Stryn és környéke avagy a Felső Otthon

(most láttam csak, hogy a tegnap esti bejegyzés nem került publikálásra, orvosoltam a hibát, lehet ott kezdni az olvasást)

Tanulva a tegnapból, amikor rengeteget kellett várni egy fuvarra, korán szerettem volna elindulni, hogy bebiztosítsam, hogy mindenre lesz időm, amit szeretnék. A tökéletes terv a következő volt: Lom-Hjelle stoppal, kb 110 km, ott egy kicsit körbejárok, aztán Stryn, (10 km) onnan Loen és loeni tó, ahol tálaltam elég elfogadható árban kenu bérlést, s onnan Hellesylt, ahol volt foglalva szállásom. Összesen kb 210 km, gyönyörű helyekkel és tökéletes tájképpel. Na, de hát van, ami nem tőlünk függ, s még több ilyen bizonytalan dolog van, ha az ember stoppol.
Reggel 9-re össze volt már szedve a sátor, mindenre rá volt húzva a vízálló köpeny (Rám is) és túl voltam a  lomi templom látogatásán is. Igaz, utóbbi igencsak kevés időt vett igénybe, mert ki volt írva, hogy esküvő zajlik, kérjük maradjanak csendben. A kertjében azonban a gondnok füvet nyírt a sírok között. Valószínű, hogy az egy régről ottfelejtett tábla, de tény, hogy az összes ajtó zárva volt. Kívülről egészen hasonlított, főleg a teteje és a tornya a kalotaszegi templomokhoz. Fa, zsindelyes tető, fiatornyos harangtorony díszítette. A díszítésére használt motívumok voltak nagyon különbözőek csak az otthoniaktól.
Majd egy óra várakozás után vett fel egy 50 és 60 közötti pasas, akiről aa beszélgetésünk alatt kiderült, hogy van egy farmja, 30 tehénnel s egy fakitermelő vállalata, ami 30 embert foglalkoztat (lehet van valami baja ezzel a számmal), s ezzel a létszámmal Ők a legnagyobbak a piacon.
Elértünk Strynig, s idő közben egy csomó érdekes dolgot mesélt, többek között megtudtam, hogy a hegyekben, amelyeken keresztül jöttünk (és meg kell hagyni, csodálatosak voltak) kísérleteznek különböző módszerekkel, hogy mesterségesen indítsanak lavinákat az oldalakban, mert ezelőtt egy pár évvel annyira felgyűlt a hó, hogy amikor magától indult el, a völgy és a szemben levő hegy összes fáját magával vitte.
Stryn előtt még egészen szép idő volt, ahhoz képest persze, hogy szakadó esőt mondtak mára. Csepergett néha és nagyon alacsonyan ültek a felhők a hegyeken, de nem szakadt folyamatosan. Ahogy átértünk az utolsó alagúton, ahol a letérő is volt Hjelle fele, úgy eleredt, hogy mindenhez nagyobb kedvem volt, mint ahhoz, hogy kiszálljak az autóból. Ezért Torbjørnel tartottam Stryn-ig, ahol felajánlotta, hogy vele mehetek a hegyre, ha van kedvem. Loen és Stryn között, tavaly, építettek egy gondolát, ami teljesen baráti áron, (50 €/fő) felvisz a csúcsra, ahonnan az egész fjordot belátni, akárcsak a két gleccsertavat és Norvégia (Torbjørn szerint Európa, de még nem néztem utána) legnagyobb gleccserét. A gondolán kívül is van egy pár lehetőség feljutni ide, az egyik, ha az ember egy nagyon meredek ösvényen felgyalogol, a másik, ha találkozik valakivel, akinek van, vagy Ő maga szert tesz egy engedélyre, hogy azon az úton járhasson, amin a munkások jártak, amíg a felvonó épült. Nekem a második opció sikeredett, ugyanis a cége a pasinak épp ezen a területen dolgozik. Eredetileg azért kellett felmenjen, mert valami baj volt az egyik géppel, de ha már ott volt(unk), akkor felvezetett a tetejéig, Oppheim-ig (Opp norvégul annyit tesz felső, fenti, fel, heim pedig otthont jelent). Ott a felszakadozni nem akaró felhőkön kívül gyönyörű kilátás fogadott, még így is, hogy csak a felét lehetett látni, lélegzetelállító volt. A felvonó tetején egy vendéglő is volt, ide kaptam egy ebédmeghívást, amit el is fogadtam. A mennyezetig erő ablakokon keresztül csodáltuk a természetet s örültünk, hogy nem kint vagyunk.
Az eső órákkal később sem csendesedett, a szél is erősödni látszott, így végül lemondtam a kenuzásról s Torbjørn visszavitt Strynbe, hogy felüljek a buszra, ami kihozott Hellesyltig. Kényelmesen lett volna időm stoppolni, de kedvem nem volt. Egy fél órával a busz indulása előtt búcsúztunk el egymástól, a végén még egy pólót is kaptam, amin a cége lógója van. Ezt a maradék 30 percet a könyvtárban töltöttem egy forró csoki és A Gyűrűk Ura társaságában.
Egy óra buszozás után, Hellesyltben is eső fogadott, úgyhogy siettem ahogy tudtam a hostelbe. Mivel lejárt a szezon, csak délután 4 és este 10 között van recepció. Beesve a bejárati ajtón mosolyogva fogadtak, kiderült, hogy én vagyok az egyetlen vendég ma este. Kaptam egy saját szobát, s felfedezhettem a hostelt. Mégis úgy döntöttem, hogy az eső ellenére felfedezem picit a falut. Van egy nagy és szép vízesése, egy kicsi temploma s egy bevásárló központja s egy focipályája a kikötőn kívül. Ennyi az egész település. Elég gyorsan visszaértem, addigra a recepció már bezárt, mert hát az egyetlen vendég megérkezett, én pedig kényelembe helyeztem magam. Kiteregettem a vizes dolgaimat, főztem egy kancsó teát s leültem olvasni. Meg kell hagyni, a kilátás még esőben és ködben sem utolsó. Azért remélem holnapra kitisztul kicsit az ég, jó lenne élvezni a látványt Geirangerfjorban.
Egy tervtől eltérő, de csodálatos nap végen vagyok ma is, hálásan és boldogan. Nagy ölelés Nektek!
U.I: Elszakadt a malám, amit sikerült megmenteni belőle, azt beledobtam a vízesésbe.