96. nap

Változó idő

A tegnap este, miután ügyesen leellenőriztem az időjárást s eldöntöttem, hogy sátorban alszom, még a blogot is megírtam s hála a napi jogagyakorlatoknak könnyeden "lezuhanyoztam" egy kagylóban, lefeküdtem s éjjel 3 arra keltem, hogy olyan vihar van, hogy a sátor csak úgy lebeg jobbra-balra. Hála Istennek elég nehéz vagyok, s a csomagjaim is azok, a földön tartottuk a sátrat, nem úgy a sátorszegek. Igaz, nagyon köves volt a föld, nem tudtam túl mélyre szúrni őket, de reggelre az egyiknek a hűlt helyét tálaltam csak, illetve a lyuk körül a friss sarat.
Azért ez az alvásban különösebben nem zavart, tudomásul vettem, hogy tombol, örültem, hogy a sátor jól bírja s aludtam tovább. Jó meleg volt, hála a nagyon jó hálózsákomnak s az üveg forró víznek, amit befektettem magam mellé fűtőtest gyanánt. Elalváskor még azzal bajlódtam, hogy hova tegyem úgy, hogy melegen tartson, de ne égessen meg, aztán reggel 6 körül már ölelgettem, mert még mindig melegebb volt, mint a többi része a sátornak. Olyannyira meleget tartott, hogy le kellett vegyem a pulóveremet, egy rövidujjúban aludtam s egy cseppet sem fáztam.
Reggelre elcsendesedett a vihar, néhol még a Nap is átsütött a felhők között, így gondoltam meglátogatom Flåmot, amíg megszárad a sátor s aztán útra kelek. Flåmban nincs mit nagyon nézni, ha az ember nem akar kisebb vagyont rákölteni vagy egy hajóútra vagy egy kisvonatra, ami a hegyekbe visz. Habár a fjord, Nærøyfjord, az UNESCO által védett, a faluból, már ha lehet falunak nevezni 5 házat és 15 szuvenírboltot, sok nem látszik belőle. Aztán megint eleredt az eső én pedig visszamentem a sátorba. Nem akartam nagyon vizesen elpakolni, ezért elüldögéltem még egy kicsit a sátorban, olvastam, s hallgattam az esőt. Szerencsére aránylag hamar elállt, gyorsan összecsomagoltam s 11-re már kint is voltam az úton. Kevés autó volt nagyon s rengeteg különböző autóban ültem, aránylag rövid távolságokon. Volt egy norvég 70 evés bácsi, Ő vett fel először, 9 km-t vitt összesen. Aztán egy másik norvég pasi, aki először nagyon próbálkozott az anyanyelvén beszélni velem, én pedig nagyon küszködtem, hogy megértsem, de végül átváltott angolra s nagyon jót beszélgettünk utazásról régen és most, az Ő stoppos élményeiről s ázsiai kalandjairól. Átvitt Európa leghosszabb alagútján, (24 km) s a borgund-i fatemplomnál tett le.
A templom az 1100-as években épült, azt mondják az egyik legjobban megőrzött ilyen stílusú építmény. Azonban bejutni nem sikerült, hiába mondták a weboldalak és kalaúzok azt, hogy látogatható az évnek ebben a szakában is, úgy tűnik a recepcióst ez különösebben nem gátolta meg abban, hogy otthon maradjon. Az ajtón mindössze annyi állt, Május 15.-ig zárva. Még a templom kertjébe sem sikerült bejutni, de kívülről is szép látvány volt.
A következő sofőr sem vitt többet 20 -nél, Ő egy vagány lengyel pasi volt. Őt egy másik legyel pasi követte, aki nem  beszélt angolul, így vele tűnt a leghosszabbnak a közösen megtett út. Ő Songdal-ig hozott, s mivel még csak 2 óra körül járt az idő, úgy döntöttem, hogy a hosszabb, de szebb utat választom. Letértem a főútról a nemzeti turista útra, abban a hitben, hogy egy ilyen címmel bíró úton biztos, hogy járnak autók. Innentől viszont nem volt nagy szerencsém. 7 különböző autóval mentem összesen 60 kmt 3 óra alatt. A város, ahova terveztem eljutni 90b km-re volt ezen az útvonalon. Az út egyre keskenyebb lett, már falvak sem nagyon voltak egymás után, aztán az eső is eleredt. A 7. egy brit farmer volt, aki egy szerpentín aljában tett le, megadva a telefonszámát, azzal a nagyon biztató gondolattal, hogy ha nem találnék fuvart, akkor hívjam fel s éjszakára kerítünk valami megoldást.
Majd egy óra várakozás alatt 3 autó ment el, a 4. megállt. Egy újabb norvég férfi volt a sofőr, de ezúttal nagyobb sikerrel jártam, elhozott Lom-ig, ami már igencsak közel van Stryn-höz, ahol ma éjjel aludnom kellett volna a terv szerint. Gyönyörű hegyek között vezetett az út, s ekkor már nagyon hálás voltam, hogy ezt az utat választottam a másik helyett. Norvégia legmagasabban fekvő útján jöttünk keresztül, 1434 m a legmagasabb pontja s két nemzeti park határán fekszik. A körülötte levő csúcsokon már friss hó volt, s habár ahhoz képest meleg volt, 3-5 °C, az esővel és az erős széllel nem tűnt túl barátságosnak  az időjárás, amikor kimásztunk a kocsiból  fényképeket készíteni.
Fél 7 után kevéssel érkeztünk meg Lom-ba, ahol elváltak útjaink. A kepming pont a központban van, a folyó és a templom határolja. Szóval reggele már meg is van a program. Kicsit bosszantott, hogy nem értem el Stryn-ig, de minden negatív érzelmem szertefoszlott, amikor megláttam a szaunát a fürdőben. A kempingnek van ingyenes, saját szaunája. S mivel rajtam kívül csak egy idősebb pár van a kempingben igazán ki tudtam élvezni ezt a luxuscikket.
Mostmár újra a sátorban vagyok a palack forró vízzel, holnap pedig szeretnék korán kelni, hogy végigjárjam mindazt, amire ma nem került sor. Fel kéne érni Hellesylt-ig, ahol holnap éjszakára van szállásom, mert nagyon csúnya vihart ígérnek.
Mára ennyi, ragyogjatok! Ölelés