95. nap

Bergen, Flåm

Ahogy azt az előző bejegyzésben írtam meglehetősen korán kezdődött a mai nap, de sikerült aludni egy kicsit a hajón s arra ébredtem, hogy süt a szemembe a Nap, ami igencsak biztató volt. Kimentem a fedélzetre, ahol a széltől eltekintve nagyon jó idő volt, igazán lehetett élvezni a kilátást. Miután egy kicsit ráuntam, előszedtem a jegyzeteimet, hogy eldöntsem merre is tovább, három kitűzött uticél volt: a régi város, egy 12. századi templom és egy múzeum. Úgy éreztem, hogy az utóbbit el kell felejteni, mert nem fog beleférni az időmbe, de azért elolvastam, amit az útikalauz írt róla.
A fedélzeten, a korlátnak támaszkodva élveztem ahogy a szél fésüli a hajamat, amikor egy német srác szólított meg. Kiderült, hogy neki is csak egy pár órája van Bergenben, utána repül tovább egy barátját meglátogatni, de többször is járt már a városban, szóval elég jól ismeri. Így történt, hogy még ha nem is helyi, de lett idegenvezetőm.
Bergen pedig egy nagyon aranyos kisváros. Vannak olyan részei, amelyek hasonlítanak Stavanger régi városára, inkább földszintes, néhol egy emelettel büszkélkedő, fehérre festett faházak, macskaköves utcácskák, néhol olyan szűkek, hogy a hátizsákommal nehezen tudtam átmenni. (Hiába küldtem haza egy csomó dolgot, a csomagom széltében még mindig kétszer akkora, mint én. Illetve hosszában, attól függ, honnan nézzük. A hátizsák maga olyan széles, mint én s a hálózsák és sátor rajta még egy Esztert kitesz, de legalább nem olyan nehéz, szerintem nem üti a 20 kgt. S ez már csak könnyebb lesz, ahogy fogy az ennivalóm.) A híres Bryggen része is varázslatos a városnak, itt macskakő helyett hajópadló van lerakva, régi, színesre festett házak között visznek a szűk utcácskák s nincs két párhuzamos vonal, sőt, meg merem kockáztatni, egyenes vonal a házak között. Egyik kicsit jobbra, másik kicsit balra dől, így keltve igazán Harry Potter AbszolÚt-as hangulatot. Szerencsére az évnek ebben a szakában már nincs annyi turista, mint nyáron volt, sikerült aránylag csendesen végigsétálni, nem kellett gyurakodni, s ennek köszönhetően még otthonosabbá vált a hely.
A Mária-templom bejárata egy múzeumból volt, s mivel túl sok időnk nem volt, ezt is elengedtük. Körbejártuk kívülről, s meg kell hagyni, már ez is elég szemet gyönyörködtető volt. Aztán elkísértem Johannest, a német fiút a villamosmegállóig, avagy Ő kísért el engem az állomásig, egymás mellett volt a kettő, csak az Ő járgánya 10 perccel korábban indult az enyémnél.
Mindössze 9 percet töltöttem a vonaton, az első megálló Indre Ardal, innen terveztem stoppolni. Igazából csak azért volt szükség a vonatra, hogy kijussak a városból.
A stoppolással kicsit kevesebb szerencsém volt kezdetben, mint korábban, ketten is megálltak, de nem abba az irányba mentek, amerre én szerettem volna. Végül valaki elvitt egy útkereszteződésig, kb 20 km-t. Itt egy fél óra várakozás után, nem nagyon volt forgalom, egy TIR állt meg. Pár perc után kiderült, hogy jászvásári (Iaşi) származású, 6 éve vezett itt. Ő hozott el egészen Flåmig, még vacsorát is kaptam. Meghívott két norvég goffrira s egy üveg tejre. Igazi helyi finomság.
Flåmban egészen gyorsan megtaláltam a hostelt/kempinget s rövid gondolkozás után úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a sátornak a hostel helyett. Már csak azért is, hogy lássam mennyire hidegek az éjszakák kint, a városban tegnapelőtt még nyitott ablakkal aludtam. Jobb itt, még aránylag nyugaton próbálkozni vele, s ha látom, hogy nagyon hideg van, még nem késő hostelt keresni s szállást foglalni az út hátralévő részére. Az éjszaka száraznak ígérkezik s holnapra is csak felhős, de nem esős időt ígérnek Strynbe, ahol a holnap és talán a holnapután éjszakát is töltöm.
Minden a legnagyobb rendben van, ahogy azt mondtam a kalandvágyam is utolért. A kemping itt is eléggé elhagyatott, az enyémen kívül még 3 sátor áll. Szóval kicsit tavaly október hangulata van, de nem bánom, lehet pont erre van szükségem, mielőtt hazamegyek.
Mindenesetre korán fekszem, szükségem van az alvásra. Ölelés!