90. nap

Avagy már három hónapja itt

Sok minden történt az elmúlt 3 hónap alatt, azok, akik követték a blogot remélem maradtak egy pár kedves történettel s szintúgy remélem, hogy legalább egy párszor sikerült mosolyt csalnom az arcukra, arcotokra. Ha így van, akkor már megérte.
Nagyon sok minden történt, de fölöslegesnek érzek egy felsorolást tartani. Hálás szívvel és boldogan (és valahol egy kicsit büszkén) gondolok  vissza az elmúlt idő minden percére, mosolyára, izgalmára, találkozására, viszontagságára. Minden a maga idejében jött s igyekeztem mindenből tanulságot leszűrni. Tanultam, láttam, tapasztaltam, hibáztam, nevettem, dolgoztam, (meg)ismertem, magamat és másokat egyaránt, volt egy pár első alkalom s legalább ugyan annyi utolsó is.
Lassan viszont ez a fejezet is lezárul, s ki tudja mit hoz az új. Akármit is, várom már. Minden nap egy kicsit csomagolok,
egy kicsivel izgatottabb vagyok, még valamit betervezek az otthon töltendő napokra, utánajárok egy programnak, bútort keresek az új szobámba, beírok egy új találkozót a képzeletbeli határidőnaplómba. (Még haza sem értem s máris sikerült nagyon sűrűre szervezni az otthoni életet :D)
A mai nap is leginkább erről a csomagolásról, készülődésről és tervezgetésről szólt. Na meg sok sok olvasásról. Lassan összeállt a csomag, amit haza fogok küldeni, remélem a vámon átengedik. Ma megvettem az utolsó dolgokat is, amiket bele szeretnék tenni.
Még egyszer átnéztem a teljes útvonaltervet, összeegyeztettem a menetrendeket és leellenőriztem a szállásokat. Biztos vagyok benne, hogy sok minden fog változni menet közben, és nyitott is vagyok rá, de azért nem árt, ha van egy elképzelésem.
Délután még sétáltam egyet a városban, beszélgettem egy helyi kézműves csokoládé bolt elárusítójával ( készítenek csokiból cipőt, elképesztő, mit ki nem tálalnak az emberek), aztán ettem egy finom muffint egy arab lány cukrászdájában, aki azért jött ide, hogy megnyithassa a boltot, mert otthon nem tudta volna, egy nagyon otthonos helyet rendezett be, ott süt mindent a szemed láttára a pult mögött. Tele van szeretettel a hely, Ő pedig ragyog. Egy öröm volt egy kicsit élvezni a jelenlétet.
Az este olvasással telt és Aghata mesélt a konzerv múzeumról, de olyan lelkesedéssel, hogy nekem is méghozta a kedvem. Kicsit utána néztem, s kiderült, hogy van egy jegy, ami a város összes múzeumába érvényes, leszámítva az olaj múzeumot, úgyhogy meglett a holnapi terv is. Még egy kicsit turistáskodom a városban, meglátogatom a múzeumokat. De mivel aránylag korán, délután 3-kor zárnak, megegyeztünk, hogy én korábban kezdek s el is megyek, jó lenne legkésőbb 11 körül elindulni, hogy legyen időm 3-4 múzeumot meglátogatni. Egyik sem túl nagy, de mindegyiknek megvan a maga varázsa.
Így ma meglepően korán, 11-kor már ágyban vagyok (yeeey), de nem érzem magam álmosnak, a szervezetem hozzászokott a késői fekvéshez és keléshez.
Csodás napot, ragyogást az égre a fejetek fölé és a szívetekbe! Ölelés!