89. nap

Vacsora a hattyúkkal

A mai nem volt egy eseménydús nap, az időm nagy részét a hostelben töltöttem, de nem fölöslegesen. Azonban amikor kimozdultam, az mozgalmas volt.
Takarítás után elmentünk bevásárolni s visszaváltani az üvegeket. (Amikor valamit palackban vagy alumínium dobozban vásárolsz, fizetni kell 1-2 extra koronát, amit visszakapsz, ha visszaviszed. Mi összegyűjtjük ezeket a hostelben s álltalában hetente egyszer visszaváltjuk őket, amikor bevásárolunk). Egy automata veszi vissza az üvegeket, egyesével kell őket betenni és a végen kapunk egy számla szerű igazolványt s a rajta levő összeget bizonyos az adott boltban le lehet vásárolni. Andreu-val mentünk ketten s nagyon sikeresen, kétszer is sikerült leállítani a gépet, a végén már az egyik elárusító számolta meg a palackokat s írt egy papírt kézzel, csak menjünk el onnan. Szóval nem volt egy határozottan sikeres akció.
Utána a hostelben voltam egészen sötétedésig, gyönyörű idő volt, úgyhogy kihasználtam a napsütést s olvasgattam a kertben. Összesen 5 új ember érkezett a hostelbe, minden szobában kb 1-2 ember van, nyugodtan volt idő mindenki életéből egy kis szeletet végighallgatni.
Ugyan kevesen vannak, mindenki érdekes a maga módján. Van egy Új-Zélandi srác, aki itt van lassan egy hete, hol itt alszik, hol nem, várja a vízumát (Joel), egy dán pék, aki nagyon lelkesen bevezetett ma az igazi focaccia és a tökéletes házi croissant titkaiba, egy mexikói fényképész, aki az útjai során készített képeket árulja s ebből él, két idősebb szlovák pasas, akik úgy horkoltak a tegnap, hogy még a nappaliban is lehetett hallani, ezért megegyeztünk Aghataval, hogy átköltöztetjük őket az egyik két ágyas szobába.
Este elmentem egyet sétálni a városba, megcsodálni a város esti nyugalmát, élvezni a tiszta eget s a csillagokat. Úton visszafele vettem egy szendvicset vacsorára, amit a tóparton terveztem megenni. Amikor viszont odaértem egy kisebb sereg hattyú és kacsa özönlött oda, úgyhogy végül a csendes, gondolkozós vacsorából egy madarakkal közösen elfogyasztott svédasztalos vacsora lett, egy falat nekem, sok kis darab nekik. A végén még egy képet is készítettünk közösen. Jó társaság volt, nem beszéltek túl sokat, amit határozottan értékeltem.
A mai nap másik két csodája egy csokor virág s egy üveg bor. Mind a kettőt Agnes, egy norvég művésznő hagyta itt, aki egy kiállítás miatt egy hétig nálunk lakott. Nagyon aranyos, nyitott és lelkes nő volt, sokat ült velünk s én pedig elmentem megnézni a kiállítását, az is nagyon tetszett. Egészen elképesztő, hogy hogyan változtatja meg egy pár szál krizantém az egész szoba hangulatát. Nem nagy dolog, mégis, a maga egyszerű gyönyörűségével melegséget, szépséget és nyugalmat teremt. Valahogy sokkal otthonosabb a hostel is nekik köszönhetően.
Séta után Joellel közösen ittunk egy-egy pohár bort, amíg a dél-kelet ázsiai utazásairól mesélt. Este újra a pék társaságát élveztem, úgy éjfélig. Nagyon szeret beszélni, sok minden másról is, nem csak a sütésről, én pedig nem bántam hallgatni Őt, egyrészt, mert látszott rajta, hogy nagyon szeretne mesélni s minél többet beszélt, annál inkább ragyogott, másrészt, mert úgy éreztem, hogy maradok is valamivel a történetiből.
Összegezve, egy csodás nap végén újra hálás szívvel csukom be magam mögött a hostel ajtaját és térek nyugovóra. Szükségem van néha egy kis kényeztetésre, s ezt ma, a sétának, a finom ebédemnek, a jó társaságnak, az  asztalon levő meseszép virágnak s a pohár bornak köszönhetően sokszorosan megkaptam. Csodaszép álmokat, energiával teli reggelt! Ölelés!