87-88. napok

A segítség onnan jön...

A szombati napon csak úgy repült az idő. Andreu elment kirándulni, úgyhogy ketten voltunk Aghataval, de sok takarítani való sem volt. Ennek köszönhetően valamikor 1 körül, ebéd után, Ő is elment biciklizni egyet a városban, nekem pedig volt alkalmam elrendezni egy pár olyan dolgot, amire már egy pár napja szeretnék időt szakítani. Így megírásra került a hazaküldendő csomagok listája, utánanéztem még egy-két szálláshelynek az útra, megbeszéltünk egy osztalytalálkozót, amire remélem, hogy el tudok majd menni, mert egy nappal (?) az érkezésem után lesz, ha addig át nem rakjuk egy másik dátumra (légysziii!). Szóval tartalmas és eredményes nap volt már a munka előtt is.
Aghata nem volt túl sokáig távol, mire nekem látogatóm érkezett már itt volt újra. Még egy pár héttel ezelőtt, amikor a csapat itt volt s elmentek együtt kirándulni, összebarátkoztak egy kanadai és egy amerikai lánnyal, akik itt dolgoznak most Stavangerben. Az egyikükkel én is különösen jól egyezek, Reim-nek hívják. Azóta, hogy elmentek, beszéltük, hogy kéne valamikor találkozzunk, végül tegnap jött el a hostelbe. Meglepett egy nagyon finom murkos muffinnal, aminek sajtkrém volt a tetején. Nem hangzik túl biztatóan, de nagyon nagyon finom volt. Beszélgettünk egy kicsit oktatásról, utazásról, életvitelről, szóval csupa jó és érdekes dologról.
Tele hassal, magas vércukorszinttel (a muffinnak köszönhetően) gurultam be dolgozni este 7-re. Itt is nagyon gyorsan telt az idő, folyamatosan telt ház volt, csak úgy száguldoztak a rendelések, nem nagyon volt idő az órára nézni. 10 óra el volt múlva, amikor egy kicsit kiürült az étkező, lehetett takarítani, szemetet összeszedni s addigra már én is megéheztem. Gyors szünet, egy szendvics s álltam is vissza dolgozni.
Aztán hajnali 3:30-kor végeztem. Hosszú volt, de mind a négy román kolléga bent volt, elpoenkodtuk az időt s még a rohanás közepette is volt idő egy-két mosolyra s kedves szóra.
A vasárnap reggelt 4,5 óra intenzív alvás után boldogan kezdtem, amire beértem a hostelbe egy meglepetés fogadott. Ezelőtt 1-2 héttel láttam, hogy egy finn pár tervez elindulni az otthonukból Indiába, kizárólag stoppal. Felajánlottam nekik, hogy ha Kolozsvárra érnek, akkor szívesen segítek, ha tudok valamivel.  Meg sem fordult a fejemben, hogy ennyi idő alatt megtervezik az utat, elindulnak s el is jutnak Kolozsvárig. Reggel kaptam meg az üzenetet, miszerint Désen vannak s hálásak lennének, ha el tudnám szállásolni őket éjszakára s ha meg tudnák szárítani a sátrukat s a ruháikat. Mivel innen elég nehéz ezt megoldani, főleg hogy még nekem sincs lakásom, írtam egy bejegyzést facebook-on, amit lehet, hogy egy páran láttatok. Alig fél órába telt, amíg került egy hely, illetve egyenesen kettő, ahol megszállhatnak. S hogy őszinte legyek, egyik sem olyan, ahonnan számítottam volna ilyen jellegű segítségre. Annyira boldoggá tett, hogy ennyire gyorsan s ennyire segítőkészen reagáltak/reagáltatok, újra megtapasztaltam, hogy lehet és érdemes néha segítséget kérni, s hogy sose lehet tudni, honnan fogod megkapni.
Délután aludtam picit s ha lehet, akkor még jobb kedvel keltem fel, mint ahogy lefeküdtem. Úgy döntöttem, hogy három hónap után először, s valószínű utoljára, amíg itt vagyok, kiöltözök. Meguntam egy kicsit a kiránduló nadrágot s az egyszínű pólómat. Örököltem Lily-től egy szoknyát, Micatól egy csipke blúzot, előszedtem a vakító piros harisnyámat, amit nagyon hideg éjszakákra készülve tettem be a hátizsákba s nagyon szépnek és nőiesnek érezve magam visszajöttem a hostelbe s megajándékoztam magam még egy gyümölcssalátával is.
Aztán a délután mégis meglepően csendesen telt, sok volt most az idősebb ember, pár, akik nem nagyon voltak nyitottak semmiféle beszélgetésre. Végül egy majdnem 60 éves nénivel töltöttem a legtöbb időt, aki azt vette a fejébe 4 évvel ezelőtt, hogy Ő leszalad 100 marathont. Még 7 van hátra a százig, lényegesen kevesebb plusz zsír van rajta, mint rajtam és úgy néz ki, mint egy 45 evés hölgy. Nagyon inspiráló volt. Szóval ez az este sem telt el hiába.
Annyira szép, hogy minden napnak megvan a maga ajándéka, öröme, csodája s annyira hálás vagyok, hogy bár egy részét eszre tudom venni és meg tudom  élni. Milyen csodát tartogat számodra a nap?
Ölelés