86. nap

Jóga tanfolyam

Mivel tegnap már hivatalosan elhagytam az országot, próbálom megenni azokat a dolgokat, amiket az idők során összegyűjtögettem. Sajt, laska, zöldségek, tojás, szószok stb. Ez két okból is jó. Egyrészt, mert nem költök többet ennivalóra, másrészt, mert még kreatívabbnak kell lenni s egyre könnyebben tálalok ki új ételeket, recepteket s, lehet csak azért, mert élvezem elkészíteni is őket, mintha egyre jobban sikerülnének.
Ma reggelre összekombináltam egy otthoni receptet egy régen tanult franciával s lett belőle egy nagyon finom rakott csirkemelles-sajtos-sonkás felfújt, csak tészta nélkül, a tegnap sütött focacciat ettem mellé.
Ezt még takarítás előtt sütöttem, mert korán keltem, tudtam, hogy korán kell induljak s nem szerettem volna mindent a többiekre hagyni. Végül annyira belendültem, hogy mire Ők is befejezték a reggelijüket, már készen voltam a takarítás nagyjából felével, szóval nagyon hamar végeztünk. Ugyan egyre kellett menjek dolgozni, mégis volt idő nyugodtan kiélvezni az ebédet s  felhívni egy jóga stúdiót.
Tegnap tálaltam a hirdetést, hogy indítanak tanfolyamot kezdőknek, heti egyszeri foglalkozással, Kolozsváron, elméleti és gyakorlati oktatással. Ez három szempontból is tökéletes: 1. végre profiktól és nem youtube videókból tanulhatok. 2. Kicsit összefogóbb képet kapok a mögötte levő filozófiá(k)ról is 3. Végül, de nem utolsó sorban, lesz egy hely, ahova rendszeresen járok majd, s ahol románul kell beszélni, még a végén azt is megtanulom. Szóval egy rövid telefonbeszélgetés után, akinek köszönhetően kaptam egy pár extra információt ahhoz képest, ami a honlapjukon volt, feliratkoztam a tanfolyamra. Még egy ok, amiért már nagyon várom, hogy hazaérjek. Egyre csak gyűlnek, ahogy telnek a napok.
A McDonald's-ban érdekesen indult a műszak, mert rajtam kívül csak olyanok voltak bent, akik elég régóta dolgoznak ott, mindenkinek van valamilyen magasabb beosztása, s kicsinek és idetlennek éreztem magam az elején s nagyon izgultam, hogy elrontok valamit.  Boas és a felesége is a konyhában tettek-vettek, aztán mind a ketten kimentek a kasszához, de tapintani lehetett a feszültséget a levegőben. Aztán meg is történt a baki, de legalább vicces volt. Valaki rendelt egy vegetáriánus burgert, amit én kellett elkészítsék. A nagyobb burgereket egyenesen a dobozban rakjuk össze, a doboz egyik felébe jön a zsömle alja, a másikba a teteje, amire rápakolunk mindent, amit kell, összecsukjuk a dobozt s kész is van a szendvics. A baj ott történt, hogy én a tetejét s a belevalót betettem szépen, sorban, egymás után a dobozba, de mivel az alja később került be a pirítóba, azt nagy idegességemben elfelejtettem a végén betenni. Kiadtam a kasszához, megyek vissza a helyemre nagy elégedetten, amikor meglátom a zsömle alját. Kinéztem, hátha nem került még felszolgálásra, de már késő volt. Aztán azt reméltem, hogy a kliens nem fog visszajönni reklamálni, de nevetve jött vissza, s mutatta a kinyitott dobozt Gullainak (Boas felesége), mondván, hogy elfelejtettük erről a kenyeret. Gullai bocsánatot kért, s nevetve hozta hátra a dobozt. Én tőle kértem bocsánatot, nevettem én is, mutattam a hátát a zsömlének, jelezvén, hogy tudom, hogy mi történt s már készítettem is az újat.
Aztán valamivel később még egy baleset történt, szintén a rohanásnak köszönhetően: nekimentem valaminek, amíg a kezemben volt az egyik sütő, amit épp csak kivettem a forró olajból, s visszapattantam róla, de úgy, hogy a sütő hozzáért az alkaromhoz. Ahhoz képest, hogy másfél hónapja dolgozom ott, nem is rossz, hogy ez az első égési sérülésem. S ez sem olyan vészes. Felhólyagosodott kicsit, de nem egy túl nagy felület s mivel időben tettem rá valami krémet egészen szépen lehúzódott.
Műszak végeztével ahelyett, hogy egyenesen a hostel fele jöjjek, elsétáltam a Fiskepiren kikötő várótermébe, ahol az egyik vendégünknek a munkája került kiállításra egy helyi művészeti fesztivál keretén belül. Egy festmény egy fjordról, ami mozgatható fa lapokra van festve. Ezek a fa lapok emberek, illetve az Ők árnyékuk formáját veszik fel s szabadon tologathatók. Nekem nagyon tetszett.
Az este a hostelben újra zsúfolt és mozgalmas volt, hosszú idő óta újra teltház volt s holnap is az lesz. Volt társaság. Végül éjfél körül jöttem vissza a lakásba, lassan ideje van a lefekvésnek is. Habár, hogy őszinte legyek jobban izgat most a könyv, amit olvasok, mint az alvás. (Mint ahogy arra gondolom egy páran rájöttetek a tegnapi idézet után, a Gyűrűk Urát olvasom).
Holnap megint hosszú, éjszakai műszak vár, este 7-től hajnali 3-4-ig. Szóval valószínű, hogy nem fogok írni.
Vigyázzatok magatokra, minden gyengélkedő rokonnak jobbulást! Mosoly