Egy pár érdekes történet
Tegnapelőtt reggel jöttem rá, hogy az egyenruhámat ugyan betettem mosni, de ki már nem teregettem, s 8 óra múlva már abban kéne dolgozzak, úgyhogy gyorsan kikaptam a mosógépből s letettem a pólómat a "használhatatlan"-nak minősített főzőlapra (amit előtte 40 perc alatt nem sikerült működésre bírni), amíg a nadragomat valahogy úgy kiterítem, hogy minél gyorsabban megszáradjon. Gondolom magatoktól is elég könnyen rájöttetek, hogy rövidújju a kulcs ebben a történetben. Valamilyen csoda folytán, az a kályha, amit nem tudtam elindítani semmi féle képpen, a póló hatására egyszercsak pittyent egyet és kioldódott rajta a zár, ami miatt nem tudtam használni, az összes gomb pirosan mosolygott és várta, hogy kiválasszam, hogy melyiket szeretném használni. Köszi 21. század!
A tegnapi nap nagyon nyugodtan és jól telt. Pik-pak végeztünk a takarítással, aztán Elien elment sétálni egyet, ketten maradtunk Andreu-val, később Ő is elment találkozni egy pár spanyollal, akiket facebook-on megtalált. Ennek ellenére csak egy rövid ideig voltam egyedül, Elien elég hamar, 7 körül visszaért, én pedig 9-kor, amikor már csak két vendég érkezésére kellett várni, elmentem aludni egy kicsit az éjszakai műszak előtt. Nem tudtam igazán elaludni, aztán fel is hívtak telefonon, de majd két órát feküdtem az ágyba és terelgettem a gondolataimat. Nagyon jól esett. Aztán jógáztam egy picit, hogy magamhoz térjek s legyen elég energiám az éjszakára. Megtette a hatását, gyakorlatilag betáncoltam dolgozni. A konyha zsúfolt volt, de meglepően sokan voltunk dolgozni is, gyorsan teltek az órák. 5 óra körül értem haza, tele energiával, nem nagyon akartam lefeküdni, de jobbnak láttam, mint kihagyni még egy éjszakát. ( határozottan jó döntésnek minősült így utólag).
Végül 10 körül keltem fel, s mint mindig, a reggeli (mostmár) rutinnak köszönhetően mosolyogva libbentem be a hostelbe 11 előtt valamivel. Ketten voltunk ma Andreu-val, Elien elment megnézni a Kjeragot. Meglepően gyorsan végeztünk a takarítással s annyira jó volt a kedvem, s tele voltam energiával, hogy gyakorlatilag körbetáncoltam a hostelt. Nem bírtam egy helyben ülni s várni a csodát. Úgy 4 körül eldöntöttem, hogy elmegyek a múzeumba, de aztán kiderült, hogy 6-kor zár s még volt egy pár kérdés, amire válaszolni kellett, nem érte volna már meg kifizetni a belépőt s végigrohanni rajta. Elmegyek majd valamelyik délután. Múzeum helyett végül a városban sétáltam egyet fali rajzokra vadászva. Tálaltam is egy pár nagyon szépet, de ami még szebb volt, az a régi város. Kicsi, fehér házak, macskaköves, keskeny utcák, virágok a bejárat előtt és az ablakpárkányokon, játszó gyerekek az úton, minden annyira családias, meghitt, nyugodt és békés volt. Mintha megállt volna az idő, s nem a rohanó 21. század, hanem a béke-időbeli 19. század vége lenne, amikor az asszonyok a gyerekekre vigyáznak otthon, a férfiak pedig minden este fáradtan, de boldogan érnek haza a halászatból.
Azért egy másfél órás séta után visszajöttem a hostelbe, nem akartam Andreut túl hosszú időre egyedül hagyni. Este pedig megjöttek az első román vendégeim, két 40-es pasi. Elbeszélgettünk elég hosszan, s meglepően egyszerűen ment a váltás románról angolra és vissza, amikor valaki valamit kérdezett.
Mostmár viszont lassan ideje van az alvásnak is, holnap dolgozni és búcsúzkodni kell. Elien már megy haza. Sajnálom nagyon, mert eddig Ő volt a legbelevalóbb és legügyesebb kollégám.
Széles mosolyt az arcotokra, ragyogást a szívetekbe. Remélem mindenki feje fölött a tető épségben megúszta a mai/tegnapi vihart otthon. Ölelés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése