79. nap

Felmondtam

Nehezen keltem fel reggel a tegnap esti késői lefekvés után, de azért a reggeli jóga belefért. Érdekes, hogy mennyire igaz az, hogy ha valamit 25 napig rendszeresen gyakorolsz, akkor természetessé válik. Nem kérdés már az, hogy ezzel indul a reggel.
A takarítással elég gyorsan végeztünk, aztán pedig elcsöndesedett a hostel, játszottunk Eliennel, amíg még egy pár vendég össze nem csomagolt, aztán Elien elkísérte őket a buszállomásig, addig én felhívtam Boast. Nem kérdezősködött sokat, megkérdezte, hogy szeptember utolsó hetében akkor tudok-e még dolgozni. Mondtam, hogy igen, de egy pár órával később megjött a beosztás s összesen 2 műszakom van. De lehet oka van ennek is, kevés dolgot csináltam a városban, noha itt élek lassan 2 hónapja. Szeretnék elmenni 1-2 múzeumba s megcsodálni még egy-két graffitit. Erre pedig tökéletes alkalom lesz az utolsó Stavangerben töltött hét, már csak azért is, mert Agatha itt lesz és nekem nem kell túl sokat a hostelben ülni.
Felmondás után nagyon megkönnyebbültem, ahogy a Csapat chatszobába írtam, egy boldog és szabad nő lettem ( nem mintha ez előtt nem lettem volna :P). Nem volt nagy kedvem bemenni munkába, nem tudtam, hogy mi fog ott foganó, hányan tudnak már róla vagy hogyan fogadták. Végül Gullai, Boas felesége, odajött hozzám s mondta, hogy hallotta, hogy elmegyek, mondtam, hogy igen, de szeretném, ha nem derülne még ki. Nincs kedvem két héten keresztül mindenkinek elmondani, hogy miért s mikor megyek haza.
Az emberek ma is nagyon aranyosak voltak, csak úgy elrepült az ott töltött 5 óra. Hazafelé jövet könnyű és boldog voltam, táncoltam, énekeltem, nem törődtem a világgal.
A hostelben a vendégek ma is vagányak voltak, de az az igazság, hogy nem volt túl sok kedvem ma ismerkedni, jó volt egy kicsit egyedül ragyogni és magammal foglalkozni.
Holnap újra éjszakai műszakos leszek, lehet nem fogok jelentkezni, de akkor majd vasárnap. Mosolygós napot, nagy ölelés! Vigyázzatok magatokra! Puszik