Mikor csináltál utoljára valamit először?
Csendesnek terveztem a napot, azt reméltem, hogy gyorsan befejezzük a takarítást utána pedig leülök és délutánig olvasok.
Hát, tervnek nem volt rossz. Ketten takarítottunk ma Elien-nel, Andreu szabadnapos volt, munkát keresett. Nem volt túl sok tennivaló, de egy csomóan megérkeztek korán reggel, én 10 körül értem a hostelbe s akkor már nagy volt a nyüzsgés. Mivel elég sokan maradtak vagy csak egy gyors városnézésre mentek el innen ma egyáltalán nem volt csend a hostelben. Takarítás után elszaladtunk a boltig s főztük kicsit, aztán már át kellett adni a konyhát az érkezőknek. Vacsorára lecsó szerű dolgot szerettem volna készíteni, de mivel annyira tele volt a konyha, hogy nem fértem be, úgy döntöttem, hogy főzök fent a lakásban. Nem sikerült. Az elektromos főzőlap, aminek a szélén a jeleket kell simogatni és tapogatni, hogy bekapcsoljon nem az tudásomra volt tervezve. Majd negyven perc közelharc és egy youtube-os útmutató után feladtam a harcot s kicsit szomorúan, de jóízűen, mert nagyon éhes voltam már, ettem meg az összes felvágott zöldséget, nyersen. Ma estére is nagyon vagány kis csapat gyűlt össze, az egyikük kitalálta, hogy menjünk el karaokézni, aminek a társaság nagyobbik része nagyon örült. Andreu azt mondta, hogy Ő mindenképp marad, szóval ketten Eliennel csatlakoztunk. Mint az este végefele kiderült, egy meleg bárban voltunk, de nem zavart minket különösen, kb 15-en voltunk, azaz nagyjából elfoglaltuk a 3/4-ed helységet. Soha nem állítottam, hogy tudok énekelni, ezért nagyon nem is akartam, de vicces volt a többieket hallgatni és nézni. Végül meggyőztek, hogy George-al közösen énekeljem el a Time of my life-ot. Azt hiszem életemben először énekeltem valamennyire is önszántamból emberek előtt, de az biztos, hogy életemben először most voltam meleg-bárban.
Nagyon jól telt az este, indulás előtt, mindenkivel közösen, aki még ott volt az eredeti csapatból, elénekeltük a Lemon-tree-t.
Sose gondoltam volna, hogy egy karaoké buli ennyire vagány lehet. Nem is táncoltunk igazán, mégis, remek esti program volt. Kezdem lassan érezni, hogy közeledek az itt létem vége felé, már csak 16 nap van hátra. Igyekszem a legtöbbet kihozni belőle s minden napban megragadni a lehetőséget s megadni neki az esélyt, hogy csodálatos legyen. Ölelés!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése