77. nap

Kezdenek kicsit rutinossá válni a napok, takarítás, munka, esti beszélgetés, én pedig kezdek egészen más dolgokat fontosnak tartani. Például azt, hogy a virág, amit Hans-Pétertől kaptam ezelőtt két-három héttel, újra kivirágzott, alig nyílt el az előző adag virágja. Látszik, hogy szeretettel volt adva :)
Elien óriási segítség a hostelnél, nagyon nyitott, nagyon aranyos, sokkal könnyebbé teszi a dolgom, mint előtte bárki.
Ma véletlenül magammal vittem a hostel telefont a McDonald's-ba, de szerencsére nem kerestek rajta. Nem lett volna egy kellemes dolog.
Holnap újra a hostelben leszek egész nap, szóval lesz időm végre olvasni és élvezni a csendet kicsit. Nagyon látszik, hogy közeledik a tél, egyrészt, mert nagyon megcsappantak a turisták, másrészt, mert este 9-kor már sötét van, látványosan rövidülnek a nappalok.
De ma is sütött kicsit a nap s majdnem két órát voltam a kasszánál a konyha helyett a mekiben, csiszolom az igen csak felületes norvég nyelvtudásomat. Szerencsémre a Cheeseburger az norvégul is cheeseburger, 10-ig pedig nem volt olyan nehéz megtanulni számolni. A nagyobb baj azzal van, hogy nem tudom még a "menüt", de szépen lassan tanulok. Az emberek pedig elég elnézőek és türelmesek voltak. Eddig.
A ma esti meglepetés a hostelben egy új-zélandi pasi volt, aki holnap megy a bevándorlási hivatalba letelepedési engedélyt kérni. Holnap még biztos itt lesz, kiderül majd, hogy mit mondanak neki, hátha megkapja.
Nagyjából ennyi, ami lényeges volt számomra a mai napból. Mindig mosolygok, ha ránézek a képre, amit a csapat hagyott s a csoport-chat is fut folyamatosan, egyre jobban ismerjük meg egymást, folyamatos a tervezgetés a következő találkozót illetően. Várom már!
Ha en god kveld! Szép álmokat!