73-74. napok

Otthon

Az elmúlt két nap eseményei címszavakban: szombaton megjött a második új kolléga is, aki nagyon aranyos és hihetetlenül gyorsan tanult, nyugodtan tudom ráhagyni a hostelt két nap után. Egy velem egy idős, kommunikáció szakos, belga lány. Andrau még mindig küszködik a takarítással, de hátha idővel jobb lesz. Andrew tegnap egészen hosszan itt volt, úgyhogy mi hárman elmentünk egy   családi piknik szerű dologra, volt egy csomó gyerekprogram, arcfestés, kicsit nagyobbacsa gyerkőcök árultak süteményeket és smoothie-t, és egy helyi jazz együttes játszott, akik nagyon jó hangulatot teremtettek. Pont az utolsó két számot kaptuk el s utána maradtam beszélni velük, elérhetőséget cseréltünk s lehet, hogy az ők fogják biztosítani a háttérzenét a Norvégiáról készülő videóhoz. Mivel még nem voltunk túl éhesek, elbicikliztünk a központig s sétáltunk ott egyet, bevásároltunkn illetve inkább én, mint a többiek, de nagyon szerencsésnek érzem magam mindennel, amit vettem.
Délután brownie-t sütöttem, ami nagyon jól sikerült, oly annyira maradt krémes a közepe, hogy nem lehetett találni, így letettem az asztalra egy maroknyi villa társaságában, de úgy tűnt, senki sem hiányolta különösebben az előkelő tálalást, meglehetősen gyorsan fogyott el az egész.
11-re kellett menjek dolgozni, addig vacsoráztunk az ausztrál vendéglőben (vagy egy a mi utcánkban, s két felé ember van: 1. milyen ételt árul ez az ember, nincs is hagyományos ausztrál étel. 2. yeey, még egy ausztrál?) s utána elbúcsúztam Bridgettől, aki ma reggel elég korán ment tovább, Ő még egy ideig Norvégiában lesz.
John volt annyira aranyos és úriember, hogy elkiserjen a munkába, hogy ne egyedül, éjszaka az esőben kelljen gyalogolni. Nagyon jól esett. A konyha elég zsúfolt volt, de legalább gyorsan teltek a percek.
5 körül értem haza, beestem az ágyba s reggel 10 körül, utolsóként keltem fel újra. A hostelben több volt a tennivaló, mint eddig, mostmár, főleg hétköznapokon, egyre csendesebb a Hostel. Tegnap még teljesen tele volt, ma épp hogy eléri az 50 százalékos kihasználtságot.
Takarítást követően itt hagytuk Lilyt és Andrewt, mi pedig, ketten, az új lánnyal, a csapat megmaradt része után eredtünk. Hozzánk verődött még két nagyon aranyos spanyol lány. Egy Istambul Kebabban kötöttünk ki, ahol egy nagyon finom ebedünk volt, aztán visszajöttünk a hostelbe játszani.
Ma John és Bassie kísért el munkába, a McDonald's előtt köszöntem el Bassietől, Ő délután ment innen tovább, így már csak John van itt az eredeti csapatból.
Az este sokkal csendesebben telt, érződött, hogy alig vannak a hostelben.

Ennyit a fizikai történésektől, továbbra is állítom, hogy az érzéseink fontosabbak. Nagyon sokat forgattam ma a fejemben bizonyos gondolatokat, amiknek a leírása még várat magára egy kicsit. Tény az, hogy ma egy érzelgős nap volt, ami valószínű a fáradtságnak is betudható, de végre sikerült sírni és megkönnyebbülni kicsit.

hiányoztok! nagy ölelés!