szombat, szeptember 09, 2017

72. nap

Goffry

Ma, reggeli torna helyett elkocogtam a bevásárlóközpontig s vettem egy adag goffry alapot, mert gyorsabb volt, mint elkészíteni magamtól. Csak keverj hozzá egy kis vajat s egy kis vizet s megtörténik a csoda. Meg is történt, egy toronnyi goffryval értem vissza a hostelbe, épp időben, mielőtt még bárki elment volna. Bridgetet még fel is költöttem, kapott egy kis ágyba reggelit, amit nem ehetett meg az ágyban, kijött vele a nappaliba. Aztán elbúcsúztunk Jimmytől és Spencertől, a többiek elmentek a városba, mi pedig nekifogtunk a takarításnak. Időbe telt, amíg mindent megmutattam és megmagyaráztam Andreunak (a spanyol srác, aki tegnap érkezett), nagyon sok kérdése volt. Nem dolgozott soha vendéglátásban előtte, s kicsit úgy néz ki, hogy semmilyen egyéb házkörüli munkát nem végzett, problémába ütköztünk a felső ágyak megvetésénél s a porszívó kezelésénél is.
De gyorsan kaptam én is az új leckét, mert minden hónap elején jön egy kliens, aki méri az időt, hogy mennyire gyorsan s milyen minőségű ételt kap. Angolul mystery shopper-nek hívják, ami tükörfordításban titkos vásárló lenne, de nem tudom ennek a dolognak a becsületes magyar nevét. A lényeg, hogy kettő és hat között mindenki görcsben van ilyenkor, hogy vajon mikor jön és mit kér. Ma én voltam az egyetlen kezdő a konyhában s beszédtéma is volt, hogy ebben a részében a hónapnak nem kéne hagyni kezdőket dolgozni 6 előtt. Elég nagy tétje van ennek az egésznek, mert ha egy év alatt 5 rossz visszajelzést küldenek le a vezetőségnek a McDonald's visszavonhatja a márkanevet s be kell zárni a boltot. 6 előtt a csirkés oldalon voltam, amit szeretek, utána áttettek a marhahúsos (továbbiakban Grill) részre, hogy még tanuljak.
Szóval egyből jött a tanulság, hogy legyek türelmesebb Andreuval, mert nekem is adtak sokkal több, mint egy esélyt, Ő miért érdemelne bármivel is kevesebbet?
A srácok meglátogattak ma is munka közben, de zsúfolt volt a vendéglő, sok a tennivaló, nem volt időm velük foglalkozni. Aztán a hostelben kitörő örömmel fogadtak, még egy pár ember hozzáverődött a csapathoz, beszélgettünk, hülyéskedtünk.
Még két meglepetés ért ma, az egyik  John érzékenysége, aki 4 évet volt katona az államokban. Valahogy mindig is élt a fejemben egy kép a katonákról, de John szinte mindenben ellenkezője ennek. Egy nagyon aranyos, nagyon érzékeny ember, legalábbis az alapján, amit láttam belőle. Segített összeszedni a szemetet a mekiben, amikor ott voltak s takarítottam, s csak úgy ragyog a mosolya. A másik kellemes meglepetés éjfél körül érkezett, egy új munkatárs. Andrew azt mondta, hogy majd csak vásárnap fog megérkezni, de én csak örülök neki. Így holnap már hárman leszünk. Egy nagyon aranyos és szép holland lány. Sokat nem beszéltünk, mert késő volt a mind a ketten fáradtak voltunk, de jó érzés, hogy itt van s még jobb, hogy amikor vasárnap Johnt leszámítva ezek a remek emberek elmennek innen, akkor sem leszek már egyedül.
Figyelek, tanulok, tapasztalok. Ajánlom figyelmetekbe. Ölelés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése