70. nap

Egy rég várt csapat

Eltekintve attól a ténytől, hogy gyakorlatilag be vagyok zárva a hostelbe, mert nem nagyon lehet "üresen" hagyni, minden nagyon jó. Lily jött segíteni a takarításban, utána újra egyedül voltam, de egy pár csendes óra után újra összegyűlt a tegnapi csapat.
Azt hiszem még soha nem volt ekkora és ennyire jó társaság a hostelben. Együtt mentek el reggel, együtt jöttek vissza, Hanah ( egy német csaj) spagettit készített az egész társaságnak, egy német srác, Nicholas ételéből, amiből végül csak a tulajdonos nem evett, mert elszaladt a legközelebbi bankautomatáig, s mire visszaért elfogyott minden.
Kicsit később pizzát hoztak, meg egy pár sört, körbeültük az asztalt s végigbeszélgettük az estét.
Még azok az emberek is, akik későn kellett érkezzenek egészen korán megjöttek, belekapcsolódtak a társalgásba s annyira jó volt a hangulat, hogy az egyikük kb 1 órával az érkezése után megkérdezte, hogy maradhat-e még egy éjszakát. A fiúk még azt is megállapítottak, hogy nagyon hasonlítok egy színésznőre, aki egy sorozatnak a főszereplője ( szerintem annyira nem, de Ők nagyon határozottan egyetértettek ebben).
Ahhoz képest, hogy milyen jó volt a csapat, egész korán feküdtünk le, de Ők holnap többnyire mind indulnak Kjerag fele és szerencsémre a többségük holnap is itt lesz. Annyira jó, hogy most az emberek nagyrésze többet ül egy-két napnál, sokkal több az utazó mint a turista s így sokkal több az érdekes ember és történet is. Hálás vagyok értük.
(Amikor eljöttem a hostelből akkor hárman a blog fordítását próbáltak kibogozni, kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog összejönni nekik, de nagyon nagyon aranyosak voltak. Mind. Azt sem hagyták, hogy a pizzába belepotoljak a végen, mondván, hogy dolgozok én eleget. Nagyon szeretem ezt a helyet, még akkor is, ha néha panaszkodok a munka miatt. Az ilyen emberekért megéri.)
Nagy ölelés mindannyiótoknak, Jimmy, John, Nicholas, ha eljutottatok eddig a fordítással, holnap sütök nektek valamit.