69. nap

Egyedül

Reggel nagyon siettem, hogy időben leérjek a hostelbe, mert Peri azt ígérte, hogy 10-re jön s együtt takarítunk majd, én pedig 10 perccel 10 előtt ébredtem meg.
A nagy sietségnek az lett a vége, hogy egyedül fogtam neki a munkának 10:30 körül, Peri 12 után érkezett meg.  Elég magányosnak éreztem magam, nem volt se kedvem, se lendületem, nehezemre esett mindent megcsinálni. Újra megtapasztaltam, hogy minden fejben dől el.
Mire mindent befejeztünk, megjött Lily, kiderült, hogy Andrew felhívta, hogy szükségünk van a segítségére. Összeírtuk az órarendeket, hogy kinek mikor van dolga s abban maradtunk, hogy beszél Andrewal a fizetésről, mert mostmár van lakása, ha nem kap rendes fizetséget nem fog jönni. Azt ígérte, hogy estig ír, hogy mi a helyzet, de még nem jelentkezett. Egyéb új kollégáról még semmi hír, ha minden igaz, valaki kéne érkezzen csütörtökön, de Peri nem volt benne biztos és Andrew pedig nem járt ma erre.
Ahogy befejeztük a megbeszélést, Lily elment, akárcsak Peri, én pedig egyedül maradtam a hostelben. Nem a munka részével volt baj, csak a tudattal és a ténnyel, hogy bármi totörténik egyedül kell megoldani, az én felelősségem, és hogy nem mehetek el a hostelből, még a sarki kisboltig sem.
Végül kialakult elég gyorsan a hangulat, 7 fele már meglehetősen sokan megérkeztek s 9 körül már az összes szék foglalt volt az asztal körül. Elég sok ausztrál, egy kanadai, egy német, egy holland és egy lett srác biztosította a ma esti programot. S annak ellenére, hogy 1-ig kellett várnom az utolsó megérkező emberre, nem én voltam az utolsó, aki aludni ment, végig volt akivel beszélgetni. Csak felületes, rövid beszélgetések voltak, de legalább nem éreztem magam egyedül.
Kíváncsi vagyok holnap hogy fognak alakulni a dolgok, remélem tényleg érkezik valaki hamarosan, mert holnap után már nekem a McDonald'sban is kell már dolgoznom.
Mai történet még, s elég röhejes, hogy hétfőn kellett volna jöjjenek elvinni a szennyest ( egy takarító cég mossa az ágyneműket s hozza őket vissza tisztán), de elfelejtkeztek rólunk. Az ezt megelőző héten is csak egyszer jöttek s akkor is, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag csak az egyik szekér mosatlant vitték el, szóval mostanra egy modern művészeti alkotás állt a hostel középen, amire minden egyes lepedőt külön mutatvány volt feltenni, úgy, hogy ne boruljon le az egész. Peri felhívta a céget, hogy megkérdezze, mikor jönnek, a nő a vonal másik végén lazán bejelentette, hogy majd csütörtökön. Erre Peri felháborodott s végül kijöttek elvinni a másfél hét alatt felépített mesterművemet, de bosszúból vagy valamilyen más ismeretlen okból üres szekeret nem hagytak a koszosnak, majd csak csütörtökön. Szóval addig polcokra, zsákokba, dobozokba gyűjtögetem őket s remélem, hogy nem gyűl annyi össze, hogy akadályozza a mozgást.
Nagy ölelés, puszi Nektek!