68. nap

A megszokások rabja

A mai nap a búcsúzkodásról szólt. Reggel korán Glória ment el, Simone pedig hajnalban indul. Nekem ugrott a kirándulásom, mert nem jött senki új és nincs ki dolgozzon a hostelben, így maradnom kell.
Takarítás, ebéd, meki, hostel, meditálás, búcsúzkodás. Ez a mai nap címszavakban. Ami némivel több leírást érdemel, az az utolsó kettő és a tanulság, amit levontam belőlük.
Este, a vacsoránál előkerült a meditáció témája s végül 3 san franciscoi sráccal közösen, a hostel legeldugottabb kanapéján meditáltunk közösen. David még annak idején mutatott egy vezetett meditációt a youtube-on, amit akkor Vele, most ezekkel a fiúkkal végeztünk közösen. Mivel négyen voltunk, mindenki a saját telefonján a saját fejhallgatójával hallgatta, annyi volt benne a közös tevékenység, hogy egyszerre csináltuk ugyanazt, ugyanott. Érdekes enerigamozgások voltak :)
Elbúcsúzni viszont kicsit nehéz volt. A megszokásaim rabja vagyok én is, mint oly sokan mások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon nagyon jól kijöttem Gloriával vagy Simonéval, de most, hogy mind a ketten elmentek, hiányoznak. Egy pár nappal ezelőtt, amikor nagyon túlterheltnek éreztem magam, s az volt a benyomásom, hogy engem érdekel egyedül, hogy mi történik a hostelben, számoltam a napokat, hogy mikor mennek el. Most meg azért izgulok, hogy holnap/holnap után megérkezzen valaki, hogy ne kelljen egyedül dolgozni s hogy tudjak nyitottan és türelemmel fordulni felé. Mégis, valahogy egy részem vissza kívánja Őket az összes negatívummal együtt. Olyan ez, mint az alkalmazkodó kisgyerek. Azt már megtapasztaltam, tudom, hogy hogy kell kezelni s túlélni, ha új jön, az veszélyes. Új helyzeteket hoz, amelyekben helyt kell állni.
De hát az élet megy tovább, a telehold újra fordulóponttá vált, én pedig igyekszem a legtöbbet és a legjobbat nyújtani, kilépni a komfort-zónámból és boldogan, üres lappal, elvárások nélkül fogadni a holnapi napot, a holnap utánt és minden egyéb változást és helyzetet, ahol helyt kell állni, vagy amit meg kell tapasztalni. Tudom, hogy mind a javamat szolgálják.
Nagy ölelés!