63. nap

Kötődések

A mai napban nem történt túl sok említésre méltó dolog, ketten dolgoztunk Simoneval, de így is befejeztünk mindent kettő előtt (habár nagyon későn kezdtünk). Szendvics volt az ebéd, utána, a változatosság kedvéért banános zabkekszet sütöttem s az után pedig, estebédre Lasangne-t. Az este egy nagyon nemzetközi csapattal telt, beszélgetünk, kártyáztunk, vártam az utolsó érkező embert, aki még mindig nincs itt.
Sokkal érdekesebb és fontosabb viszont az, ami az elmúlt napokban bennem lejátszódott. Legalábbis számomra, s mivel ennek egyféle napló jellege is van, erről fog szólni ez a mai bejegyzés.
Elkezdtem lassan azzal foglalkozni, hogy kinek mit kéne vinni, s rá kellett jöjjek, hogy mivel ilyen nagyon ügyesen terveztem meg az utamat, nem nagyon lesz lehetőségem ajándékokat vásárolni, hacsak nem teszem meg itt és cipelem magammal végig. Aztán arra a következtetésre jutottam, némi külső segítséggel, hogy lehet, hogy jobban járok, ha hazaküldöm magamnak postán. Vicces lenne felvenni egy csomagot otthon, amit itt adtam fel saját magamnak. A postán viszont felvilágosítottak, hogy lehet hamarabb hazaér a doboz, mint én, szóval inkább valaki másnak fogom címezni. Amióta viszont ezt kiötöltem elég sokat járt az a fejemben, hogy vajon mit kéne még hazaküldeni a saját cuccaim közül, hogy ne kelljen cipelni őket egy hétig magam után. Hirtelen azon kaptam magam, hogy fejben már csomagolok össze a hazamenetelre.
Eluralkodott rajtam egy kicsit a honvágy s lett egy furcsa érzésem ma este. Valami, valahol házaért. Varázsütésre múlt el minden hiányérzettel kapcsolatos érzésem. Írtam Jamesnek, hogy mi a helyzet vele (Európa körúton van) s válaszolt, hogy holnap reggel repül Kolozsvárra, mert el kell hagyja a schengeni övezetet a vízumja miatt. Egészen érdekes volt.
Nem nevezném igazán furcsának vagy váratlannak ezt az egészet, sokkal inkább érdekesnek. Valahol, egy részem számított rá és nem tartom kizártnak, hogy azért jártak annyit a gondolataim az otthon és a csomagolás körül, mert Ő is készült. Amúgy is sokat gondolok Rátok, még mielőtt valaki félre értené és hiányoztok, csak ezekben a napokban valahogy mégjobban.
Még 39 nap van hátra és láthatlak élőben is ragyogni és mosolyogni Titeket. Mint látjátok, várom már. Addig pedig, ha valakinek valami eszébe jut, amit itt lehet kapni, de otthon nem, pl rénszarvas szalámi, cseresznyés sajt, írjatok. Szívesen látom az ajándékötleteket, mert egyelőre még nem nagyon vannak elképzeléseim. Sokat segítenétek vele. Küldök egy nagy ölelést és egy kis friss, norvég szellőt haza.