64. nap

Két lábbal a földön

Ha már a tegnapi nap a lelkiekről s az érzelmekről szólt, a mai nap a földiekkel, a kézzel foghatókkal kellett foglalkozni.
Az éjjel 2-ig vártam, hogy megérkezzenek az utolsó vendégek, aztán lefeküdtem s 2:40 körül ébredtem a telefon csörgésére. Mint reggel kiderült, az utolsó két ember valamiért nem jött rá vagy nem vette észre a feliratot az ajtón a telefonszámmal, így addig dörömböltek az ajtón, míg valaki felkelt és beengedte őket és elmondta nekik, hogy ott ki van ragasztva a telefonszám az ajtóra, azt hívják fel. Elég fáradtak, idegesek és hangosak voltak, én egyiket sem díjaztam igazán. A csomagjaik elvesztek valahol a reptéren, megadták a hostel címet s a légitársaság biztosította őket róla, hogy leszállítják ide a bőröndjeiket. Kaptunk egy e-mailt egy linkel, aminek a segítségével elvileg ellenőrizhetik, hogy hol van a csomag, de ez valamiért nem működött s teljesen kétségbe voltak esve. Akkor pedig már kiakadtak, amikor elmondtam, hogy a recepció valamikor 10 körül fog kinyitni. Épp, hogy nem kezdtek el veszekedni velem, hogy miért nem kezdünk korábban. Itt nálam pattant el a húr, hogy éjjel 3 óra van, még dolgozom s elvárják, hogy 10 előtt kezdjek. Aztán mindannyian vettünk egy pár mély levegőt, megnyugodtunk, az egyikük még kért kontaktlencse tárolására alkalmas folyadékot, amivel nem tudtam szolgálni, így aztán ők kicsit csalódottan és idegesen én csak idegesen, elmentünk aludni.
Valóban 10 körül nyitottuk ki a "recepciót", én kb 10-15 perccel 10 után érkeztem. Takarítás szempontjából nem volt nagyon zsúfolt a nap, de elegem volt a hostelbőlbs az itteni dolgokból, kettőkor fogtam egy biciklit s elmentem a városba intézni az egyéb dolgaimat. Eljutottam a munkaügyhöz, mert nem sikerült egyedül regisztrálni az online adóbevalláshoz, ott egy jó fél órát beszéltünk el egymás mellett a nénivel, végül egy kis segítséggel a biztonsági őrtől sikerült megoldani a regisztrációt s kicseréltem a címemet is, szóval remélhetőleg a PIN kód, amit kell kapjak, szintén postán, hogy be is tudjak jelentkezni a rendszerbe, ha már regisztráltam, az már meg fog érkezni, ellentétben a D számos levéllel.  Utána elmentem a bankba, ahol azt ígértek augusztus első felében, hogy maximum  5 munkanapon belül megérkezik a bankkártyám, és értesítenek, amikor felvehetem. Mivel ez nem történt meg, szerencsét próbáltam s lám, mit ad Isten, ott volt a kártyám. Szóval gazdagabb lettem még egy bankkártyával. Jejj!
Megünnepelendő, hogy ennyi földi dolgot sikerült elintézni elmentem a stavangeri katedrálist meglátogatni, ami valamikor a 12-13. században épült és kívülről-belülről gyönyörű. Most is elkapott ugyanaz az érzés, ami szinte mindig előjön, ahányszor regi templomokba bemegyek, egy furcsa, jóleső, meleg bizsergés. Tudtak valamit a régiek az energiákról, amit idővel elfelejtettünk. Meggyújtottam egy gyertyát, leültem s egy fél órát élveztem a falak nehéz csendjét. Ennyi felhalmozott frusztráció után jó volt egy kicsit hallgatni és tisztulni, hálát adni és segítséget, támogatást kérni.
Idő közben megérkezett egy levél az első fizetésemről, az egyetlen baj az volt, hogy minden egy csatolmányba volt beletéve, ami jelszóvédett volt, s velem elfelejtették közölni a jelszót.
4-kor kezdtem ma a McDonald's-ban s egészen gyorsan telt az idő, habár ott sem volt túl rohanós a nap. Zárás előtt megtudtam, hogy a jelszó a fizetéses csatolmányához a személyi számom bizonyos számjegyeiből tevődik össze, szóval mikor végeztem s visszajöttem a hostelbe még azt is meg tudtam nézni.
Mostmár az egyetlen bajom az, hogy megint 1 óra van, még 5 ember hiányzik s megint egyedül vagyok, a többiek már alszanak s engem is nagyon vonz az ágy.
Még persze az, hogy ma gazdagodtam egy sor jelszóval és kóddal, amit nem tudok megjegyezni (talán nem is akarok), így majd a papírokra kell ügyelni. Azért hátha azzal nem lesz baj.
Ölellek Titeket! Csodás, Napsütéses reggelt!