62. nap

Zabpelyhes keksz

Vannak még csodák! Ma magamtól keltem 9 körül, nem költött a telefon, senki nem ragadt kint, sem bent a hostelben. Nagyon nyugisra fogtuk a mai napot is, aminek valószínűleg holnap meg fogjuk fizetni az árát, ámbár szép lassan érződik, hogy jár le a szezon, fogynak a vendégek. Ma már volt egy üres ágyunk s az elmúlt napokban két apartman is üresen állt (ami egy cseppet sem bánt).
Mivel nem volt túl sok tennivaló, elhatároztam hogy tartok egy nagytakarítást a konyhában, aminek az lett a vége, hogy két vagy több órát sikáltam a szekrényajtókat s kicsit átrendeztük Gloriával a polcokat, így mostmár van egy szekrény, ahova az emberek tehetik azokat az ételeket, amiket nem akarnak a hűtőben tartani. (Eddig a konyha és a környéke tele volt felcímkézett zacskókkal.)
Simone tálalt valami akciót egy pékségnél, 5 €- ért kapott vagy 3 kg zsömlét s egy csomó péksütit, úgyhogy az volt az ebéd. Ez azért is jó volt, mert a nagytakarítás eredményeképpen az összes konyhai eszköz és azok tároló alkalmatosságai a mosogatógépben voltak, így nem nagyon tudtunk volna főzni semmit. (Megjegyzendő, hogy ez az összeg otthoni árakhoz képest sok, itt egy fél kg kenyér normál körülmények között 1 és 2 € között van.)
"Ebéd" után megejtettük a heti nagybevásárlást, amikoris visszaváltottuk azokat a palackokat és sörös dobozokat, amiket a vendégek eldobnak. Meglehetősen sok összegyűl egy hét alatt, most szinte a fél bevásárlásunk árát tette ki. Nagyon értékelem ezt, mármint hogy kuponokat adnak, ha újrahasznosítasz. Nem csak azért, mert így fele annyiba kerül a bevásárlás, hanem azért, mert az ember nem dobják el ezeket, nekik is érdekükké válik, hogy visszaváltsák.
A hostelben még késő délután is csend volt, így nem zavartam senkit, amikor, a mai nap másodjára kitulajdonítottam a konyhát és zabkekszet sütöttem. Hogy őszinte legyek nem számítottam túl sok jóra egy zabpelyhes keksztől, de nagyon nagyon finom lett.
Akárcsak a második ebédem, avagy a vacsorám, ami friss spenót saláta volt, paradicsommal, pörkölt napraforgó maggal, murokkal és főtt tojással. Nyam. Egyre inkább vagyok hajlandó egy picit ráfizetni az ebédre, de egészségesen és változatosan érkezni, mintsem maradékokon élni. Ugyanakkor mindennapos kihívás, hogy abból, ami van, úgy, hogy a lehető legkevesebbet keljen eldobni, valami minél táplálóbbat készítsek. De hát így tanul az ember, volt már egy pár olyan alkotásom, amiről biztos nem találnék receptet a mindmegette-n, ennek ellenére nagyon finom volt. Meglepődnétek mennyi mindent lehet csinálni rizsből, laskából és zöldségekből. A hús túl drága és egyre inkább szokok le róla. Nem csak az ára miatt, nehéznek érzem magam utána és nem is esik igazán jól.
A keksz most is nagy sikert aratott a vendégek körében, kb két órába telt, amíg elfogyott. A nagyobbik részét egy 7 fős kínai csoport fogyasztotta el, akik későn érkeztek, de onnantól  kezdve eléggé uralták a helyet, nem lehetett bejutni a konyhába és ülőhely sem nagyon volt.
Végül aránylag korán, 23:30 körül visszavonultunk, még tervezgettem s olvasgattam kicsit, mostmár ideje újra aludni. Mosolygós álmokat! Ölelés. Szeretlek!