46. nap

Az első nap a konyhában

Reggel, ahogy az lassan szokásossá vált, korábban kezdtem a napot a többieknél. Már csak azért is, mert a tegnap reggel érkezett kínai-norvég családnak 5:45-re kellett taxit hívni. Hála Istennek itt lehet előre kérni, tehát amikor bejelentkeztek felhívtam a taxi társaságot s megbeszéltem velük, hogy küldenek egy autót reggelre. Így is lett, de a család nem volt kint az apartman előtt, ezért a sofőr engem hívott fel, hogy megérkezett. Nagyon hálás voltam érte.
Utána nem nagyon sikerült visszaaludni, 9 körül vettem végül rá magam a felöltözésre, Simone a reggeli tornám középen érkezett haza, szóval nagyon jó buli lehetett az este. Sok tennivaló nem volt, nekifogtam a reggeli rutinnak, 1 körül végeztük mindennel. Gyors ebéd és irány a munkahely.
Ma az idő nagyrészében a konyhában voltam, megtanultam egy pár hamburger elkészítését és meggyőződtem róla, hogy nem fogok ezentúl semmi olyat enni, aminek köze van ezekhez. Nagyon jól megleszek azzal a két féle salátával, amit kapni lehet. A kollégák viszont nagyon aranyosak voltak. A műszak elején egy román lány, Anamaria tanított, utána pedig egy arab pasi és egy norvég srác. Mindannyian nagyon segítőkészek voltak, s nyugtatgattak, hogy ne stresszeljek. Egy idő után már egész tűrhető sebességgel tudtam dolgozni s sokkal kevésbé stresszes és kapkodós a dolog, mint gondoltam. Csak úgy elrepült a mai 4 órás munkaidőm. Az utolsó fél órában megint az étkezdét kellett rendbe szedni kicsit, de azzal sem volt baj.
A hostelben az este is jól telt, kaptunk két színtizes érzékelést vendégektől, akik nálunk laktak. Nagyon nagyon jól esettm. Estére megjött egy ausztrál s egy kanadai fiú. Velük töltöttük az estét, játszottunk, kártyáztunk, később csatlakozott két svéd lány is, akik szintén hihetetlenül kedvesek voltak, ma takarítás közben még egy közös képet is készítettünk, el voltak ragadtatva a hosteltől.
Segítettem nekik egy kicsit megtervezni az utat Kjeragig (a nagy beszorult kő) s újra hálás voltam, hogy ott lehettem pár nappal ezelőtt. Egyrészt, mert tényleg különleges élmény volt, másrészt mert így még egy kicsivel többet tudok a helyről s nagyobb hasznára lehetek az utazóknak.