37-38. napok

Csak hogy ne maradjon bejegyzés nélkül

Tegnap tettem fel képeket a facebookra és azt hiszem mindent elárulnak a napról, szóval este inkább lefeküdtem egy órával korábban ( így is éjjel 1 után kerültem ágyba).
Szóval a tegnapi nap leginkább sütésről szólt, linzer tésztából készítettem kekszet s Chantal-al ketten megkentünk egyik felüket csokival. Letettük az asztalra egy: "minél többet adunk annál gazdagabbak leszünk" (the more we give the more we have") felirat mellé a tegnapelőtt megírt cetlikkel együtt. Az elképzelés az volt, hogy az emberek vesznek egy kekszet s egy papirkát is s a kellemes meglepetést, amit okoztunk nekik azt megosztják valaki mással valamilyen formában. Sok különböző lehetőséget kínálnak fel a ficujkák, a legtöbbjük nem kerül semmibe, csak egy kedves gesztus, például: nyitsd ki az ajtót valakinek, mond el valakinek, hogy miért fontos számodra, mondj ma egy bókot valakinek, írj egy bátorító, pozitív visszajelzést egy videóra/blogra/weboldalra, csalj mosolyt valaki arcára, próbálj meg ne ítélkezni ma, válts valóra egy álmot, oszd meg a csokidat valakivel a következő kiránduláson stb..
A keksz sokkal nagyobb népszerűségnek örvendett, mint a befőttes üveg tartalma, volt, aki előszeretettel járt rá az édességre, de látszólag nem akarta észrevenni a mögötte levő üzenetet. Ezért végül kiírtuk: vegyél egyet mindkettőből. Este lefekvés előtt gondosan letakargattuk a maradékot, remélve, hogy holnap reggel nem kell újra sütni, de nem csalódtunk az emberiségben és a találékonyságban. Reggel a terítő érintetlennek tűnt, de valamilyen csodával határos módon a tányérnak az a fele, ami az asztal széle felől esett üres volt, a másik felén még volt egy pár darab, de csak mutatóba.
Így aztán ma Goffryt sütöttem, hogy legyen valami az asztal sarkán a papírok mellett, amik továbbra sem fogynak nagyon, de tálalok egyet-egyet néha a hostelben, egy széken, asztalon, s remélem, hogy ha a cetlit nem is, az emlékét magukkal viszik a vendégek és valamikor sort kerítenek a megvalósításukra.
Ma már nagyon éreztem, hogy szeretnék egy kicsit kiszabadulni innen, és egy kis minőségi időt tölteni önmagammal. Szeretem az embereket és nagyon érdekesek a történeteik, de amióta megérkeztem nem nagyon volt időm csendet keresni, nemhogy találni. Ideje van már annak a három szabadnapnak így három hét munka után. A takarítással ma is gyorsan végeztünk, amióta Lilyék elmentek s összeállt az új csapat sokkal korábban, 10 körül látunk neki a munkának s egy körül általában végzünk s főzünk valami finomat közösen. A mai ebédet Chantal-al együtt készítettük, de nem nagyon tudnám elmagyarázni, hogy mi volt benne. Valami olyan magot tálalt, ami hasonlít kinézetre a couscoushoz, ízre a vízhez, de állítólag nagyon egészséges. Ezt dobtuk fel egy kis cukinis-paprikás-szójaszószos mártással. Utána Gloria és Chantal elmentek biciklizni, Simone és én a nappaliban kártyáztunk, csendes volt a hely. 5 körül kezdtek érkezni az emberek, akkor indult be egy kisebb beszélgetés, aztán amikor meghalni látszott és a lányok már visszaértek, én mentem el egy kis csendet keresni, de nem jutottam túl messzire. Aránylag közel, kb 10 perc sétára innen, tálaltam egy csendes, füves rakást (messze áll a domb fogalmától), aminek az egyik oldalán egy gyártelep, a másik oldalán egy irodaház van, de remek kilátást biztosít az öböl másik felén fekvő hegyekre. Itt üldögéltem egy 20 percecskét, végre aránylag csendben, egyedül.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon feltöltött, de sokat javított a helyzeten. Megmostam a kezem az óceánban, és élveztem a természet (lehet ezt egy gyártelep mellett?) hangjait.
Este újra belelendültünk a beszélgetésbe, egy holland pár, egy japán-ausztrál srác és egy amerikai, Chantal és én. Éjfél körül jöttünk fel a lakásba lefeküdni, négy ember még mindig nem érkezett meg, már várhatóan nem is fognak.
A kenyerem akkora sikernek örvend, hogy mostmár minden este dagasztom a tésztát, reggel friss, meleg cipó vár mindenkit. Habár rendszerint először ebédkor eszünk belőle. Este elfogyott a liszt s mivel nincs nyitva semmi vasárnap zabpelyhet tettem bele egy adag liszt helyett, kíváncsi vagyok milyen lesz. Kísérletezni kell :D
Szép álmokat, tartalmas, mosolygós napokat! Ölelés