36. nap

Hideg-meleg

A reggel olyan izomlázzal ébredtünk mind a ketten Gloriával, hogy megegyeztünk, hogy átállítjuk a gyakorlatsort láb és fenékről karra és hasra, hogy aztán holnap majd el tudjuk dönteni, a testünk melyik részén fáj kevésbé minden porcikánk. A bemelegítésnél azért a guggolásoktól nem szabadultunk meg, megkínlódtunk vele.
Én torna után, amíg Gloria zuhanyozott végigcsináltam az Öt Tibeti jógagyakorlatot, utána én is zuhanyoztam s irány a hostel. Amire beértem már nagyban folyt a takarítás, mindenki túl volt a reggelin. Így nem maradt túl sok vesztegetni való időm, gyorsan bekaptam egy kis müzlit s már szaladtam, illetve bicegtem is, segíteni nekik. Ahhoz képest, hogy mennyire soknak tűnt a tennivaló, egészen hamar, kicsit több, mint 2 óra alatt végeztünk.
Ha már minden készen volt, jöhetett a pihenés, Chantal (mostmár tudom, hogy így írja a nevét) bevállalta, hogy ma Ő főz, lencselevest ettünk s megegyeztünk, hogy másodikra, majd kicsit később, készítünk palacsintát. Nagyon finom lett a leves, rég volt az, hogy olyan dolgot ettem, ami se nem félkészen volt véve, se nem tartalmaz semmilyen vegyszert.
Ezek után elmentem bevásárolni s amikor vissza értem egy pár órára egyedül maradtam, Simone és Gloria elmentek szaladni, amiből városnézés lett, s Chantal pedig eredetileg is ezzel a céllal indult el. Különösen nem bántam, hogy egyedül, csendben vagyok. Többször próbáltam elérni Boast, amíg felvette, s kiderült, hogy csak pénteken kezdhetek, mert az, aki a bevezetést/oktatást kéne tartsa most épp szabadságon van s mindenkinek az Ő keze alatt kell kezdenie. Nagyon nem voltam elragadtatva a hírtől. Utána pedig jött egy nagyon csúnya vélemény a weboldalra egy lengyel lánytól, aki három napig lakott a hostelben. Kifogásolta, hogy nincs igazán recepció, hogy nem vagyunk helyiek, hogy olvastunk ahelyett, hogy segítenénk a vendégeknek. Nagyon rosszul esett a dolog, mert úgy érzem, hogy tényleg minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy kellemes hangulatot teremtsünk s hogy mindenki megtalálja a helyét és a szükséges információkat. Eléggé lehangolt voltam ezután a két hír után, de nem hagytam, hogy elrontsák a jókedvemet.
Kerestem valamit, ami hoz egy kis pozitív energiát, hogy elengedjem ezt a sok negatívat s kitaláltam, hogy nyitok egy "Random Acts of Kindness" befőttes üveget, sütök kekszet s leteszem őket egymás mellé az asztalra, hogy mindenki nyugodtan vehessen mind a kettőből. Olvasgattam egy pár ötletet, írtam egy párat magamtól s nagyon feltöltődtem újra. Elképzeltem, ahogy az emberek mosolyognak, ahogy kicsit jobban odafigyelünk egymásra, és eszembe jutottak a képek, amiket kaptam az régi izlandi lakozásaimtól, amikor kb  ugyanezt hagytam nekik az asztalon eljövetelem előtt. Utána pedig eljutottam arra az elhatározásra,  hogy minden nézőpont kérdése: lehet, hogy vesztettem egy hetet a munkában, de nyertem egy hétnyi szabadságot. Mostmár többen vagyunk a hostelben, ki lehet venni egy pár szabad napot mindannyiunknak. Este egy sör mellett meg is beszéltünk, hogy Gloria nem dolgozik holnaptól keddig, én pedig keddtől csütörtökig. Nem tudom még pontosan, hogy mit is fogok csinálni az alatt a három nap alatt, mert nem túl hosszú idő az bármire is, de több a semminél. Azt hiszem fel fogok menni Bergent megnézni s utána Flåm-ba, ott bérelni egy kenut vagy csak túrázni egy-másfél napot s utána visszajönni. Holnap még utána járok kicsit.
Este lett, mire eljutottunk a palacsinta sütéshez, de mivel egyetlen jó serpenyőnk sincs végül a palacsintatészta is a Goffry sütőben kötött ki. Azért így is határozottan finom volt. Ma este is elég nemzetközi lett az összesereglett "tömeg", de mindenki elég fáradtnak látszott, 11 körül már csak négyen voltunk a nappaliban, ember ne mérgelődj-et játszva, s várva, hogy az utolsó emberek is megérkezzenek. Éjfél után 20 perccel érkezett meg az utolsó lány, addigra a kenyértészta már be volt dagasztva, a konyha fel volt takarítva s már csak a gyertyák égtek a nappaliban.
Azóta lassan egy óra telt el, mostmár én is ágyban vagyok, lassan teszem el magam holnapra, hogy mosolyogva tudjak a holnapi leckék elé állni.
Máról még két vicces történet van: az egyik, hogy valahol hiba csúszott a rendszerbe, mert nem tudunk egy srácról, aki nálunk aludt 2 éjszakát s reggel, amikor cseréltük az ágyneműket meglepve láttuk, hogy egy ágy nem üres. Nem tudtuk ki lehet ott, a napló szerint üresnek kéne lennie. Bezsákoltunk mindent, ami az ágyban volt, lecseréltük az ágyneműt s vártunk, hogy megjelenjen a tulajdonosa. Fel is tűnt estefele, elég zavartan jött ki a szobából s kérte a csomagjait. Ellenőriztük a Nagykönyvet s kiderült, hogy csak mi írtunk valamit rosszul a lapra, neki tényleg ott volt a helye. Bocsánatot kértünk, visszaszolgáltattuk minden cuccát egy szemeteszsákban s kapott egy új ágyat. Szerencsére nem haragudott meg, de eléggé meglepődött, amikor előálltam a nagy, fekete zsákkal mondván, hogy minden benne van.
A másik, hogy már majdnem éjfél fele járt az idő, amikor kijött valaki a férfi hálóból és elmondta, hogy nem tud lefeküdni, mert valaki alszik az agyában. Valóban így volt, Gloria leellenőrizte. Szerencsére volt egy másik üres ágy a szobában, ott kapott végül helyet, de még most sem tudom, hogy ki fekszik az Ő ágyában. Majd hátha holnap kiderül.
Most azonban már rég megérett az idő az alvásra, szép álmokat Nagyvilág!