35. nap

Izomláz

Reggel, ahogy megegyeztünk, tornával kezdtük a napot. Csak egy 20 perces gyakorlatsor volt, mégis utána nem nagyon akartam lemenni a lépcsőn. Létrákat meg pláne nem akartam mászni, hogy az emeletes ágyak felső matracát is megvessem. De ez nem volt nagyon választás kérdése.
Nagyon soknak tűnt a tennivaló, főleg így, de látványosan gyorsabban haladtunk négyen, mint eddig ketten. 1 körül már minden készen volt.
Reggeli torna és reggeli evés között, amíg a kenyér a sütőben volt, elszaladtam a postáig, hogy feltegyem a kanadai srác esőkabátját. Lett ott is némi kavarodás, de végül sikerült elküldeni, várhatóan pár napon belül megérkezik hozzá.
Amire visszaértem a cipók már majdnem készen voltak. Nem lett igazán finom, nem tudom, hogy azért, mert egész éjjel hagytam kelni s nem tett túl jót neki, vagy azért, mert túl sok élesztőt tettem bele, de eléggé élesztőízűre sikeredett. Azért nem fog ránkpenészedni így sem, a 6 zsömléből még 1 van. Majd hátha a következő jobban sikerül.
Takarítás után megint üldögéltünk egy pár órát, sok minden nem történt, egészen addig, amíg egy telefonhívás középen észre nem vettem, hogy a tetőről csöpög be a víz. Illetve inkább folyt, mint csöpögött. Pont a "recepcióra" (nincs igazán recepció, csak egy asztal, ahova ki vannak téve a szórólapok s ott szoktuk kipipálni a foglalási listán az embereket érkezéskor). Be a tetőn, végig a falon, az ablakpárkányon s a párkányról az iPad-re és a Nagykönyvre. Ennek a két dolognak a segítségével működik az egész hostel. Gyorsan elkapkodtunk onnan mindent, s felhívtam Andrewt, hogy tudtára adjam, gáz van. Egy fél órával később meg is jött, megnézte a falat s megállapította, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy itt áztunk be, mert itt senkit nem zavar a víz. Régi az épület, az ereszek tele vannak falevelekkel, csak tegyünk oda gy vedret s reggel töröljük fel, ez ilyen lesz, amíg esik az eső, azzal elment.
A délután további része is elég csendesen telt, amíg meg nem jött egy spanyol tanító bácsi, akinek elvesztek a csomagjai valahol Hamburg és Oslo között. Ő indította be egy kicsit a beszélgetést és dobta fel a hangulatot egy jó kis logikai játékkal. Utána Ő elment lefeküdni, de mi maradtunk (Gloria, Simone, két német srác, két kínai lány s én) még játszani egy ideig. 23:30 körül már csak öten voltunk a nappaliban a németékkel, kártyáztunk, beszélgettünk.
Éjfélkor megegyeztünk, hogy mostmár nem várunk tovább az utolsó 4 emberre, elmegyünk lefeküdni s ha megjönnek majd hívnak, úgyis ki van téve a telefonszám a bejárati ajtóra. Alig hogy fogmosás és átöltözés után bedőltem az ágyba és elkezdtem írni, csörög a telefon, ketten megérkeztek. Gyorsan felkaptam egy kabátot s ahogy voltam, pizsamában leszaladtam s beengedtem őket. Ilyen sem volt még, de mindent el kell valahol kezdeni.
Sikerült ma végre beszélni a leendő főnökömmel is, azt mondta nem kapta meg a pénteki üzenetemet, de ha minden jól megy, akkor hétfőn kezdhetek, de még visszahív, kell ellenőrizze a beosztást. Nem hívott, de holnap reggel felhívom újra. A kártyám még mindig nem jött meg, de négy nap múlva telik a két hét, szóval mostmár tényleg nagyon ideje lenne.
Alig várom a holnap reggeli tornát, kutyaharapást szőrivel ugyebár ;)
Gyönyörű napot, sok és finom fagyit azoknak, akik a 40 fokban olvadnak otthon, küldhettek ide is belőle, engem a 15 fok nem vet fel. Ölelés!