33. Nap

Ribizli

Na, ma kivételesen korán keltem. Mármint az eddigi napokhoz képest, nem reggel 6-kor, félreértés ne essék. Igaz, egyszer megébredtem fél hét magasságában s olyan gyönyörűen ragyogott kint a nap, hogy megjött a kedvem a biciklizéshez s átszaladt a fejemen a gondolat, hogy elmegyek végre Svard i fjell- hez ( a három kard a sziklában, csak 7 km-re van innen), de a lustaság nagyobb úr volt, csak mosolyogva nyugtáztam az ötletet s átfordultam a másik oldalamra aludni. 8 körül járt az idő, amikor újra felkeltem, de ekkor már ki is másztam az agyból. A szokásos reggeli tevékenységek után elhatároztam, hogy ha már ennyire időben vagyok, hasznossá teszem magam. Emlékezték, amikor arról meséltem, hogy Victor és Ethan meg akarta keresni a feljáratot a keményekre? Akkor tálaltunk valami ribizlibokrokat s mivel ma triplán jó alkalom volt a sütésre ( mindjárt elmondom a másik kettőt is) elmentem ribizlit szüretelni. Tébláboltam egy kicsit a házak között, amire megtaláltam újra a bokrot s nem vagyok meggyőződve róla teljesen, hogy nem valakinek a kertjében jártam, de azt hiszem már mindegy. Van egy üres telek, amit három ház fog közre, ebből az egyik a miénk s ezen van a bokor. Egy kissebbecske műanyag tállal indultam el, hogy épp csak annyit szedjek, amennyi a süteményhez kell, de végül a tálat tele szedtem. Mondjuk annyi gyümölcs van rajta, hogy nem látszik igazán a hiánya. 
Nagyon lelkesen kerestem egyszerű bögrés ribizlis tésztákat, de végül a jó öreg márvány-tészta mellett kötöttem ki. Nem lett az igazi, mert szódabikarbónát használtam sütőpor helyett s abból is csak keveset, de azért elfogyott elég hamar.
A másik két ok, amiért alkalmas volt a mai nap egy süteményre az, hogy: 1. Niklas elment, hogy elkezdje a félévet Trondheimben, ott tanul, 2. megérkezett az új lany. De vissza a ribizlikhez illetve Niklashoz még egy kicsit. A reggeli ribizlis-müzli és süti után még mindig maradt egy jó adag a reggeli gyűjtögetésből, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Niklas állt elő az ötlettel, hogy készítsünk belőle lekvárt. Google-recept-nemtudommegcsinálni-nincshozzávaló-nincsbotmixerem...megint jöttek a szokásos problémák: turmixold össze a gyümölcsöt a cukorral, hogy összetörjenek a magok. Köszi. Préseld át egy szitán, hogy szabadulj meg a héjától. Köszi. De elég makacs vagyok, végül egy kanállal passzíroztam át őket egy laskaszűrőn. Természetesen a magok nagyrésze átment, de ma megtanultam, újra, hogy elég minimális felszereléssel is lehet boldogulni, ha akar az ember (lánya). Itt jött a következő probléma, mert bárhol kerestem, az arányok mindenhol tömegben voltak megadva, nekem pedig halvány elképzelésem sem volt arról, hogy a edény alján levő kis gyümölcslé vajon hány gramm. Így minden receptet félre téve feltettem főni a levet s időnként kóstolgattam s adtam hozzá még cukrot. Szintén Niklas jött az ötlettel, hogy adhatnék hozzá egy kis mentát. Ő kóstolt eper-menta lekvárt s mondta, hogy milyen finom volt. A kertből szedtem egy pár levelet, felapróztam, mint húslevesbe a petrezselyemzöldet, s beleszórtam a félkész lekvárba. Eltelt egy jó fél óra, amíg valahogy besűrűsödött, de nagyon finom lett.
Igazából ez volt a mai nap fénypontja. A többi részében nem nagyon történt semmi, leszámítva egy tűzoltói ellenőrzést (hirtelen felszabadult a vészkijárat s megjelentek poroltok minden szobában) s az új lány érkezését, akiről máris kiderült, hogy csak egy hétig ül, szóval nem nagyon lesznek változások, de aranyosnak tűnik. Igaz, a napokban még valakinek érkeznie kell, hátha Ő majd többet marad. A másik mai hír, hogy láttam a postást s többen is kaptak levelet a közvetlen szomszédok közül ( 5 lakás van a házban, ahol élünk), volt, amelyik a főút 140, de olyan is, ami a kisutca 1 szám alá volt címezve, szóval gondolom mi vagyunk mind a kettő. Hátha megérkezik végre a levelem.
Meglepően hamar, alig 11 perccel éjfél után már a lakásban vagyok, lassan fekszem le. Szóval lehet, hogy holnap reggel valami hasonlóan jó ötlet pattan majd ki a fejemből, majd kiderül. Addig  is puszi mindannyiótoknak, maradjatok szépek és boldogok! :)