32. Nap

Halihó Nagyvilág! Érdekes hírek érkeztek ma. Az egyik, talán lefontosabb, hogy holnap végre új ember érkezik a hostelbe, dolgozni, szóval hárman leszünk és lehetnek majd újra szabadnapjaink.
A másik nagyon fontos hír, hogy lehet, hogy el van rontva a cím az adóhivatali papiromon. Pont két utca sarkán van a házunk, a hostel a másik sarok. A kisutcában, ami merőleges a főútra a számozások valamiért 3-tól kezdődnek, szóval a mi lakásunk lehetne az 1-es szám, de a hostel 136-138 szám alatt fekszik, az utánunk következő ház pedig, a főút mentén 142-es számot kapta, szóval mi lehetnénk a 140-esek. Ki tudja ebben a nagy tömegben... A lényeg, hogy az adókártyám még nem jött meg, de ma megírtam egy-egy levelecskét minden szomszédnak, hogy ha véletlenül hozzájuk dobják be a borítékot legyenek szívesek visszajuttatni vagy a hostelbe vagy a sarkon álló sárga házba.
A harmadik mai hír, hogy megjött az első magyar vendég a hostelbe, egy 20 evés felvidéki srác. Jól elbeszélgettünk a délután.
A negyedik, hogy életemben először befontam a saját hajamat. Mármint először francia fonással (tudjatok, az az, amelyik olyan szépen felsímul a néptáncos lányok fejére). Sokszor futottam neki, de ma délután 1-től kb 4-ig semmi más nem történt, szóval pont megfelelő volt az alkalom tanulni valami újat. Most sokan furcsán nézhetitek a képernyőt, hogy ez miért ilyen nagy dolog, mert hiszen olyan egyszerű az egész. Sosem értettem igazán a frizurák készítéséhez, aminek sokszor Réka itta meg a levét, mert Ő csodálatos kontyokat készített nekem s aztán magának is, mert én sosem tudtam megcsinálni az Ővét. De már nagyon rég óta szerettem volna megtanulni befonni a saját hajamat s olyan boldog vagyok, hogy ma végre, majdnem szépen, sikerült megcsinálni. Még nagyon sokat kell fejlődjön a technikám, de ez már egy jó kezdet. Tudjátok, az élet apró örömei.
A nap többi része meglepően nyugodt körülmények között telt, alig volt tennivaló a takarítással, szóval gyorsan végeztünk s utána főztem végre egy levest, az elsőt, amióta itt vagyok. Nem volt egy nagy kaland fagyasztott zöldségből és leveskockából levest készítenin de jól esett nagyon. Amióta Gloria itt van általában közösen főzünk és eszünk, ennek megvan a maga varázsa s jobb így, mintha mindig külön főznénk. Már csak azért is, mert nem férnénk el a konyhában egyszerre ketten. A második rízs volt falafellel, amit még Em hagyott nekünk. A hajfonáson kívül sokat nem csináltam délután, olvastam még egy kicsit és néztem Andrewal és Perry-vel valami szörf bajnokságot. Annyira nem érint a dolog, de őket annál inkább s felszereltek egy vásznat, arra vetítettek a mexikói versenyt. Eléggé lehetetlen lett volna nem nézni.
Késő délután, estefele indult be az élet a hostelben jó szokásához híven. Niklas jött az ötlettel, hogy játszódjunk valamit, végül előkerült egy pakli kártya és még 4-en csatlakoztak. A játszásból pedig egy jó beszélgetés lett s hiába ért ma be minden vendég csodával határos módon 10 előtt, megint éjfél után jöttünk fel lefeküdni. De nem bánom, jól telt.
A holnapi nap viszont nagyon zsúfoltnak ígérkezik, szóval jó lenne kipihenni magamat. Sok kellemes meglepetést Nektek holnapra, remek emberek a Nagyvilágban! Ölelés