Az első hét Norvégiaban
Az este (éjfélkor) még világosban feküdtünk le, a reggel pedig nem zavart a napfény, kicsit megbolondítva ezzel az időerzekemet. Későn ébredtünk meg, valamikor 9 előtt nemsokkal. Így majdnem 11 volt, mire reggeli és bevásárlás után végre kiálltunk stoppolni. Az első autóra kellett a legtöbbet várni, de végül egy nagyon aranyos, norvég, nyugdíjas férfi vett fel, aki sokat mesélt útközben Norvégia történelméről és mende-mondákról. Ő egy hegy tetején tett le, ahonnan indult tovább gyalog, a "Királyok útján" - ez egy zarándokút keresztül Norvégián, mint megtudtuk tőle. Nem nagyon hittem, hogy hamar fogunk fuvart találni, mert az út kanyargós volt és parkolóhely híjján voltunk. Végül mégsem kellett túl sokat álldogálni, egy lakókocsi húzott le mi pedig fénysébességgel kapkodunk le magunkról cipőinket és csomagjainkat, hogy beüljünk. Két 50-es holland pasi ült az autóban, Ők horgászni indultak a hegyekbe, de egy jó darabon elvittek. Az egyikük nem nagyon beszélt angolul, de a másik férfi nagyon kedves volt, mesélt és meséltetett minket is. Megtudtuk, hogy Ő is sokat stoppolt, és hogy a mai holland fiatalok, a romániai fiatalokhoz hasonlóan, el vannak kényelmesedve, mert a vonat ingyen van és nem stoppolnak már. 60 km-rel a tervezett cél előtt váltak el az útjaink, egy benzinkútnál, ahol volt wc és wifi (akármennyire is szomorú beismerni legalább annyira örültem az internetkapcsolatnak, mint egy mosdónak). Picit elüldögéltünk egy padon, amíg válaszoltam az üzenetekre, amiket kaptam (és köszönöm mindenkinek, aki írt, jól esik a törődésetek és gondoskodásotok, lehet írni ide is megjegyzéseket) utána pedig megint aránylag gyorsan sikerült becserkészni a következő óvatlan sofőrt a bájos mosolyunkkal. A változatosság kedvéért ő is egy norvég 50-es pasi volt, Ő elhozott Trondheimig. Ugyan még csak 16:30 körül járt az idő, úgy döntöttünk itt maradunk. Az útikönyvem szerint itt van Norvégia legrégebbi és legszentebb helye, a Nidaros katedrális. Az első itt álló templomot az 1100-as évek előtt építette az első norvég király, aki bevezette a kereszténységet (vagy legalábbis én így értettem a különböző szövegekből).
Megjártunk magunkat egy kicsit a városban, de tényleg csak egy kicsit, mert nehezek voltak már a hátizsákok. De megérte. A régi központ környéken színes házak állnak fa lábakon a folyó fölé nyúlva kicsit, ami itt éri el a fjordot, a belső, macskaköves utcákon barátságos kávézok hívogatnak. Engedtünk is a csábításnak és ittunk egy-egy meleg italt leves gyanánt. Leellenőriztük a térképet, megkerestük a kempinget rajta (legalábbis akkor még azt hittük) és egyre lassuló és nehezedő léptékkel elindultunk az 5 km-re levő sátorhely felé, fel a hegyre. Egyre csak mentünk, sorra hagytuk magunk mögött az egyetmet, a kertvárost, majd a sípályát is. Az ösvény, ami a GPS-em szerint a legközelebbi kempinghez vezetett, egy sűrű fenyőerdőn vitt keresztül, meredeken másztunk s amikor már csak 150 méter volt hátra a célig mi pedig még mindig a fák között sétáltunk, kénytelenek voltunk belátni, hogy jó lesz, ha kapunk egy akkora lapos helyet, amin a sátor elfér, miaz a meleg zuhany. Túl fáradtak voltunk és éhesek. Úgy döntöttünk lesátrazunk nem túl messze az ösvénytől, de azért nem a legláthatóbb helyen. Szóval a ma éjszakát az erdő középen töltjük, reggel amennyire csak lehet korán szeretnék indulni.
De ma este már egészen jót beszélgettünk a Naplementét nézve (meg kell hagyni, ha nem is a legegyenesebb a hely, a kilátásunk csodás). Mégis holnaptól egyedül folytatom az utat, Jimmy csomagot kapott Osloban és haza kell menjen átvenni (remélem tényleg így van és nem én borítottam ki annyira, hogy haza menjen :D )
Megpróbálom holnap elérni Bodøt, ahonnan komp megy a Lofoten szigetekre. Trendheimtől, ha jól emlékszem ez olyan 400 km-re van.
Aki húslevest eszik holnap, egyéb meg egy pár kanállal többet, helyettem.
Szép álmokat Világ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése