6 Nap

Valahol a világ egy eldugott szegletén, Oslotól majd 300 km-re észak irányába, van egy kicsi kemping. Otta turisztikai információs központ a neve. Itt ért utol a ma este.
Reggel elszöszöltük az időt, de nem volt mit tenni, mert a vonat 12:30-kor indult csak, két órával később sikerült végre kiállni stoppolni. Kicsit több, mint egy órát vonatoztunk, de csodás helyeken jöttünk, akárcsak a nap többi részében. Kisebb-nagyobb tavak mind a két oldalon, amelyeket fenyőfával borított dombok és hegyek ölelnek körbe. Leginkább a Bélesi tó látványát idézik, csak itt jó az út a parton is.
A stoppolás nem ment épp annyira könnyen, mint tavaly ilyenkor. Hamar nevezetű település kijáratánál, az E6-os főútra álltunk ki, az első fuvarra várva. Nagyjából 40 perc telt el, amíg egy nagyon vidám norvég csaj felvett, de kb 3 km-t vitt összesen, mert utána létért egy másik útra. De annyira izgatott és boldog volt, hogy stopposokat vett fel, hogy megkért, csináljuk egy képet. Szélesmosolyos selfie után újra az úton voltunk, ezúttal pedig egy holland-román pár fogadott be a luxuskocsijukba, akik egy jó darabon elhoztak, velük utaztunk a legtöbbet. A csaj konstancai és olyan őszintén örült neki, hogy végre valakivel románul beszélhet (habár én sajnos inkább töröm, mint beszélem a románt, főleg mert közben angolul beszéltünk a többiekkel). Már elég késő délután volt, amikor az utolsó hölgy megállt, hogy beülhessünk az autójába. Ő sem hozott túl hosszú távon, de mivel már este 8 volt, úgy döntöttünk itt maradunk. Gyalogoltunk még egy adagot a főúttól, amíg, kicsit gyanús, rozsdás jelzéseket követve, eljutottunk a TIR parkolók mögötti, pici, eldugott kempingbe. Habár hallani az E6-os zaját, valamennyire elnyomja a mellettünk csobogó folyó hangja. És van tiszta zuhanyzójuk (yeey), ennyi pedig ma éjszakára elég.
Sátorállítás után gyorsan főztünk egy kis rizset, mert már mind a ketten fáradtak, éhesek és ami engem illet elég hisztis is voltam.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy gördülékenyen ment a mai nap és hogy állandó volt az egyetértés, de csak eljutottunk addig, hogy többnyire tele hassal, zuhanyzás után fekszünk a sátorban. Nem csak fizikailag, mentálisan is lefárasztott, hogy mindenen vitatkozni kellett, de igyekszem türelmes, toleráns és megértő lenni. Nehezemre esik felvenni a nő szerepét egy olyan férfi mellett, akihez nem tartozom. Mégis próbálkozom vele, mert Jimmy nagylegény s nem ül le ha én sem, s mindig csak miattam kell megállni pihenni, mert ő természetesen sosem fázik, éhes, szomjas, fáradt, de nincs szokva ő az ilyenekhez s látszik is rajta. Sok mindenhez ért, de ehhez nem. Ma töltötte a 30at és ma éjjel alszik először sátorban. A tegnapi egésznapos vásárolgatás ellenére, amikor ma evésre került a sor, kiderült, hogy nincs nála se evőeszköz, se pohár. Érdekes lesz ez a pár nap, és nagyon tanulságos szerintem mind a kettőnk számára. Remélem hamarosan tálalok munkát.
Mesés napot Nektek, csaljatok mosolyt EgyMás arcára. Gratula minden sikeresen leérettségizettnek!