23. Nap

Már járok

Ma már dologztam rendesen. Kicsit lassabban, mint eddig, kicsit bicegve, de már dolgoztam. A dagadék a bokám alól többé-kevésbé lehúzódott, mostmár csak egy nagy véraláfutás az egész. Az helyre jön egy hét alatt. Annyira jól voltam, hogy még vásárolni is elmentem és készítettem magamnak egy ananászos, almás, ázsiai ízesítésű csirkés ebédet. Naaagyon finom volt s még holnapra is maradt belőle.
Megérkezett ma Gloria Rómából,  Ő az új Workawayer, szóval újra 3-an vagyunk. Andrew Lily helyére nem szándékszik senkit felvenni, Ő az aki elvileg most itt dolgozik. Gyakorlatilag per pillanat én vagyok az. Reggel itt volt, de csak amíg a takarítást befejeztük, utána eltűnt, csak a kocsija maradt itt (elfoglalva azt a két helyet, ahol a vendégek parkolhatnak). Az emberek egyre többet panaszkodnak, szóval egyre több ágy van megfertőzve, és teljesen jogos a felháborodásuk. Nekem pedig lassan a hócipőm tele van azzal, hogy az emberek engem vonnak felelősségre. Nyilván ez a természetes reakció, mert én vagyok az egyetlen, akivel kapcsolatba vannak az itt dolgozók közül, de nem tudok segíteni nekik. Reggel 10-től este 10-ig voltam ma ott és a vendégek, akik megértik a helyzetet hihetetlenül aranyosak. Ma kaptam egy levelet az asztalon: "jó reggelt! Korán el kellett menjek, hogy elérjem a repülőmet, de itt a törölközőm, köszönök mindent, remélem a lábad minél hamarabb meggyógyul! Royi" ( még mielőtt valaki nagyon gyanúsnak találná, hozzá kell tenni, hogy a törölközőt a hosteltől kapta s vissza kellett adja elmenetelkor). Annyira jól esett.
A másik nagyon szép és emberi gesztus a mai napról Emi (egy ausztrál lány) és Jesse (egy texasi sráccal) részéről jött, velük voltam a legtöbbet az elmúlt napokban. Mondtam Andrewnak, hogy el kell menjek vásárolni s legyen szíves jöjjön vissza a nap folyamán, hogy ne kelljen üresen hagyni a hostelt, de persze nem jött vissza s kb fél órával a boltok zárási ideje előtt Ők ketten felajánlották, hogy átveszik a recepciót. Gloria aludt, mert egész éjjel úton volt, Georg (a német fiú) kint volt a városban zenélni. Szóval hagytam csapot-papot s elmentem. Persze nem érkezett idő közben senki, de nagyon jól esett a törődésük.
Elég sok kötelességtudat és felelősségérzet szorult belém azt hiszem, s úgy is voltam nevelve, de ma eldöntöttem, hogy ha Andrewt anyira nem érdekli ez az egész, hogy idedugja az orrát, akkor én sem fogom összetörni magam. Holnap szeretnék beszélni vele a munkaidőkről, mert ez így nagyon nem fasza. Eddig legalább 3-an váltottuk egymást, de Georg nem fog recepciózni, Gloria meg még egyáltalán nem ismeri a helyet. Én pedig remélem keddtől dolgozni fogok. Szóval nem lesz akit itt tartson.
Nem is tudom minek örülnék jobban. Ha egy teljes munkaidőm lenne, esetleg még egy kicsit több a McDonalds-ban vagy ha dolgoznék 6 órában ott s valamennyit a hostelben. Szeretem ezt a helyet, s elég magányos lenne egy szoba/lakás, mert nem nagyon ismerek itt senkit, arról nem is beszélve, hogy nem tudom mennyi időbe telne találni egy lakást, de ugyanakkor elegem van Andrew hozzáállásából.
De ez holnap- holnapután kialakul. Bocsánat, ez a bejegyzés elég negatívra sikeredett. Azért tudom, hogy az élet szép és meg fogom találni a mostani tudásom szerinti legjobb megoldást.
Szeretlek Titeket! Puszik