22. Nap

Még mindig csend van...

Ma sem siettem el a felkelést, már majdnem kettő volt, amikor lementem a hostelbe. De nem itt kezdődött a nap. 9 után kicsivel ébresztett fel a telefonom. A McDonalds managere hívott, hogy menjek be egy interjúra. Félálomban kinyomtam a telefont, de aztán eljutott az agyamig, hogy ez norvég telefonszám volt s lehet, hogy fontos lenne. Kiugráltam a nappaliba, remélve, hogy a "settenkedésemmel" nem költöm fel Micat s visszahívtam a telefonszámot. Megegyeztem vele, hogy hétfőn bemegyek egy interjúra, ma nem tudok, mert nem járok még igazán. Utána néztem annak is, hogy mi szükséges egy norvég D-számhoz, azaz egy ideiglenes norvég személyiszámhoz, ami szükség az adózáshoz és a bankszámla nyitáshoz. ( Kell nyissak egy norvég bankszámlát is, nem elég kettő, két különböző országban. Yeey) Nem nagy dolog, van egy formanyomtatvány, amit ki kell tölteni, egy fénykép és az állásajánlat kell hozzá. Szóval ez lesz majd a hétfő délelőtti program.
Ma a teljes napot a hostelben töltöttem, többnyire kollégák nélkül. Mica holnap már nem alszik itt, Lilynek pedig ma volt az utolsó munkanapja. De mivel a takarításban nem segítettem az enyém volt a recepció. A matracok és ágyak kicserélése nem segített túl sokat a poloska-problémán, hétfőn bezárjuk a hostelt és jönnek valami rovarirtó berendezéssel elpuszítani őket. Ma ketten jöttek panaszkodni, bezsákoltuk az ágyneműket és a paplanokat, párnákat, de valószínű, hogy a falakban vannak, nem az ágyakban. Akárhogy is, hétfőn remélhetőleg megszabadulunk tőlük.
A nap nagyrészét egy ausztrál lánnyal és egy texasi sráccal töltöttem, Ők voltak azok, akik le akartak vinni városba egy kidobott Wc csészén. Nagyon aranyosak voltak.
A bokám már lényegesen jobban van, mostmár látszik, hogy van bokám s alatta van egy dagadék, de már egész tűrhetően mozgatható s tudok már két lábon állni. Megelőzve azért a túlzott megerőltetést ma még mankókkal ugráltam körbe, de holnaptól már ki kell vegyem a részem a takarításból is, mert érkezik két új lány, de nem nagyon tudnak semmit a hostelről és a "régi" kollégák már nem dolgoznak. Szóval a tulajjal négyen kell majd kitakarítsunk mindent. Azért igyekszem majd kímélni amennyire csak lehet.
Abban egyeztünk Micaval és Lilyvel, hogy holnap készítünk egy ebédet közösen, s megünnepeljük, hogy mostantól szabadok. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek az új lányok, a német srác, aki tegnap érkezett rendes nagyon, de keveset van itt. Utcazenélésből él, könyvet ír, s egy régi kocsiban lakik, azzal utazik körben Európában. Andrew-al abban egyeztek ki, hogy segít a takarításban egy-két órát naponta s cserébe használhatja a konyhát, fürdőt, áramot. Arra is kíváncsi vagyok, hogy Ő meddig fog ülni.
Izgatottan várom a holnapot és a hétfőt is :D Csodálatos álmokat Nagyvilág!