24. Nap

Végre egy kicsit csendben...

Reggel nagyon nem akartam lemenni a hostelbe és köszönni az embereknek. Meg szerettem volna várni, amíg Andrew megérkezik, hogy neki panaszkodjanak az jogosan felháborodott emberek, főleg, amikor láttam, hogy az egyik visszapillantó tükrét az éjszaka betörtek.
11:30-ig vártam, de nem jelentkezett s akkor már muszáj volt lemenni, hogy 12-kor neki tudjunk fogni a takarításnak. Kettő körül jött meg, amikor már minden készen volt, megígérte, hogy ma viszi Ő a recepciót, aztán, amíg en skypeoltam elvitte biciklizni Georgot és Gloriát. Nagyon meg lehet bízni az adott szavában. De nem ér annyit számomra ez az ember, hogy többet idegeskedjek, tegnap kidühöngtem magam, egy ilyen nap elég volt. Így kihasználva, hogy csend van végre, mert ma éjjel a hostel is elég üres, beszélgettem sokat az otthoniakkal, és nem csak, és először, amióta itt vagyok, megnéztem egy filmet. Jó volt egy kicsit egyedül is lenni.
Jesse és Em délelőtt mentek el. Tegnap vettem egy Browniehoz hozzávalókat (Brownie port, mert sütőpor csak óriás kiszerelésben kapható és szerintem a szódabikarbónát nem az élelmiszerboltban kell keresni errefele) , mert szerettem volna sütni nekik mielőtt elmennek. Ennek a nagy lendültnek az lett a vége, hogy egy majdnem egy órával az Ők tervezett indulásuk előtt nekifogtam, hogy legyen minden meg s tudjuk megenni nyugodtan. Persze, miért is menne valami gördülékenyen, ha biceghet velem együtt?! Kikevertem a tésztát, betettem egy tepsibe, aminek kb a felét töltötte ki s természetesen nem fért be a sütőbe. Aztán át akartam tenni egy kerek lábasba, amiben a sajttortát sütöttem, ami persze az éppen működésben levő mosogatógépben volt. Így végül egy sokkal kissebb átmérőjű edényben landolt a tészta, aminek az lett az eredménye, hogy a dobozon jelzett 25 perc helyett majdnem egy órát kellett sütni és a teljes konyha egy nagy brownie maszat volt. Persze Jesse és Em közben el kellett menjenek, úgyhogy végül négyen Gloriával, Georgal és Andrewal ettük meg. De azért finom volt.
Hálás vagyok, hogy megismerhettem Emet és Jesset. Remek emberek Ők is. És izgatottan várom a holnapot. A legideálisabb az lenne, ha felvennének 6-7 órás munkaidőre vagy rugalmas órarenddel. Másképp rengeteg utánajárást igényelne a dolog. De ez már a holnap zenéje.
Este egy nagyon jót beszélgettem Daviddal, a cseh sráccal, így lett kerek és remek ez a nap is. Holnap remélem sok jó és friss hírrel jelentkezem, hosszú nap lesz. Ölelés, boldogság!