Lofoten
Továbbra sincs semmi okom panaszra, a srácokkal nagyon jól megy sorom. Miután tegnap meditáltunk közösen egy nagyon jót David-el, megkönnyebbültem. Az elengedésről szólt a meditáció és azt hiszem tényleg elengedtem dolgokat. Lényegesen könyebb vagyok és ez jó.
Reggel, ami nekem nagyon koránnak tűnt az éjjeli 2:30- as lefekvés után, 9 előtt kevéssel keltünk. Ettünk, összeszedtük a szobát és beültünk az autóba. Az uticél Kalvika part volt. Ez egy gyönyörű, homokos part magas sziklák között. Két órát kocsikáztunk majdnem, időközben meg-meg álltunk nézelődni, fényképezni. Tartottunk egy korai ebédet, egy zsömle és banán (nyamm), utána pedig elindultunk felfele az nyeregbe mászó ösvényen. Ahogy egyre emelkedtünk egyre mesebelibb látvány tárult elénk. Egymás mögött emelkedtek a sziklás-havas csúcsok, amelyek derekára ráült egy-egy felhő. A képet a fjord vizének csillogása tette teljessé. A nyeregbe érve ugyan elvesztettük ezt a látványt, de amit kaptunk helyette az sem volt semmi: fehér, homokos tengerpart, amit zöldes-szürkés hegyek ölelnek körbe, a tenger vize tiszta, türkizkék és nagy hullámokat vet. Mindehhez hozzáadódott egy vékony felhőréteg, amit a hegyek fogtak meg, csak hogy még misztikusabbá varázsolja a helyet.
Nem teketóriáztunk sokat, nekivetkőztünk (reggel már úszni készültünk, ezért mindannyian fürdőruhában mentünk) és futottunk is bele a tengerbe. Nem nevezném melegnek az Északi-tengert, de hogy őszinte legyek ennél rosszabbra számítottam. Megmártóztam, de úszni azért nem tudtam. Mégis, azt hiszem sok dolgot lemostam magamról.
A délután szálláshely keresgéléssel telt el, ahol csak láttunk szimpatikus kempinget vagy házikót, megálltunk. Én pedig mindenhol megkérdeztem, hogy nincs-e betöltetlen állásuk. Sajnos sehol nem volt, de mindenki nagyon aranyos volt, akivel beszéltem. Végül majdnem ugyan ott kötöttünk ki, ahol tegnap éjjel aludtunk. Itt is megkérdeztem (még tegnap a recepcióst), hogy nem-e tudnak valami munkáról a közelben. Ő azt ajánlotta, hogy menjek valami sárga gyümölcsöt szedni, nem tudja a nevét angolul, szóval én sem egészen tudom, hogy miről is van szó, de kaptam egy telefonszámot, amit holnap felhívok. A délelőtt erről fog szólni, hívogatom majd sorra az útikönyvemben illetve egyéb helyekről összegyűjtött papirokon megjelenő szálláshelyeket, de könnyen lehet, hogy a következő 3 héten bogyókat fogok szedegetni. Ki tudja, majd holnap kiderül.
Az este jól telt, főztem tarhonyát vacsorára és mivel senki sem látott még ilyet a konyhában ülők közül, egészen érdekesnek tálalták. Rajtunk kívül két holland srác üldögélt ott, akikkel szintén összehaverkodtunk annyira, hogy az üres desszert-gyomorrészecskénket megtöltötték karamellás-ostyával. Nagyon finom volt.
Este tüzet raktunk, amit túlzás lenne tábortüzek nevezni, de egy órát azért eltöltöttünk azzal, hogy megépítsük és kiélvezzük. Ezek után már csak a zuhanyzás és az írogatás maradt.
Úgy érzem kezdem lassan elengedni ezt a munka dolgot, illetve a rajta való görcsölést, hogy egész pontos legyek. Lesz majd ahogy lesz, "legrosszabb" esetben maradok itt workaway-el önkénteskedni. Akárhonnan nézzük, már sokat nyertem s ha nem is spórolok meg pénzt jövőre, akkor is megérte. Boldog vagyok és nagy biztonságot ad, hogy tudom, van egy pár ember már itt is, akire számíthatok, elveszni nem fogok, egyedül nem vagyok, minden rendben van. Szeressetek egymást, hálás vagyok! Ölelés gyönyörű enberek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése