84. nap

Egy boldog nap

Reggel kinéztem az ablakon s úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenek, alig lehetett ellátni az utca sarkáig, ami nincs messze. De mivel megtanultam, hogy minden hozzáállás kérdése, elhatároztam, hogy ma boldog leszek s teszek az esőre. Úgyis lassan már megszoktam.
Jógáztam egy jót, zuhanyoztam, s 10 előtt kicsivel értem be a hostelbe. Agata már ott volt, de még nem fogott neki a reggeli teendőknek, aminek határozottan örültem. Reggeli közben beszélgettünk kicsit, s meggyőzött arról, hogy Andrew érdemel még egy esélyt. Sosem értékeltem igazán, amit csinál, de azt hiszem ezt a bejegyzésekből is lehetett érezni, de a mai beszélgetés után azt hiszem egy kicsit más szemmel nézek rá. Ez mondjuk a kapcsolatunkon sokat nem fog változtatni, mert tegnap elment nyaralni s lehet, hogy csak az után jön haza, hogy én is elmentem, de arra biztosan jó volt, hogy a sok negatív érzelmet, csalódottságot és sértődöttséget felülírja, ami nekem is jó. Elvégre a negatív érzelmeinkkel elsősorban magunknak ártunk, ideje volt elengedni ezeket is. Főleg így, másfél héttel indulás előtt.
A takarítással nagyon hamar végeztünk, 12 után kevéssel már Agataval, Andreuval és Perivel a kávénkat/teánkat kortyolgattuk és beszéltünk hostelel kapcsolatos jövőbeli tervekről. Aztán 2 körül gyorsan főztem egyet s 3-ra mentem dolgozni. Egy ideig az összes román kolléga bent volt, egyetlen lengyel lány volt az egész vendéglőben, a többiek mind románul beszéltek. Idővel aztán sorra hazament mindenki, hárman maradtunk s 6 és 8 között kicsit elszabadult a pokol. Addig nagyon nagyon csendes volt a hely, keresni kellett a tennivalót, aztán hirtelen egy csomó ember érkezett, én kikerültem a kasszához a konyha helyett, rohantunk fel-alá, egyszerre készítettünk dolgokat a konyhában s szolgáltuk is fel.( Továbbra sem szeretem az egyszerhasználatos műanyag kesztyűket, amiket ilyenkor használni kell. ) 8 körül már nem nagyon tudtam eldönteni, hogy az volt-e jobb, amikor üres volt minden, vagy amikor rohangáltunk.
Este a hostelben megint egy nagyon vagány kis csapat gyűlt össze, amikor megérkeztem a franciák épp a Kisht vették ki a sütőből. Aztán a beszélgetés során kiderült, hogy a társaság többsége francia, így megtanultuk a különbséget a Chocolatine és a pain -au chocholat között. Az is kiderült, hogy az egyikük orvostan hallgató, kolozsváron. Kicsi a világ :)
Éjjel 1-ig voltunk a nappaliban, egyrészt, mert voltak érdekes emberek, akikkel volt mit megosztani, másrészt, mert még mindig vártuk két ember érkezésére. Aztán én eljöttem, Agata maradt még kicsit, én eljöttem lefeküdni s nem kis meglepetésemre, már az írásba is bele-bele alszom (így pedig nagyon hosszú idő megírni egy bármilyen kis terjedelmű bejegyzést).
Szép álmokat, tartalmas, napsütéses napot Nektek! ölelést!