66. nap

ennél nem is találhattam volna jobb helyet és időt az írásra

Reggel 7:14- van most, egy tó parton, a Sverd i fjell lábánál üldögélek. Egy kicsit összefolyik a tegnap a mával, de nem baj. A tegnap éjjel elég nehezen telt, Simone szabadnapos volt, a felkelésre is későn vettük rá magunkat. Szerencsére nem volt vészesen sok tennivaló, 2 után ugyan, de 3 előtt végeztünk. 2-ig kéne elvileg minden készen legyen. Aztán sütöttem egy adag kekszet Gloriának és Simonénak, mert ma dolgozunk együtt utoljára. Én holnap, ha minden jól megy, kimegyek Hjelmelandba és csak kedden jövök vissza, Glória pedig hétfőn, Simone kedden reggel indul.
Sütögetés után még foglalkoztam egy kicsit a saját utammal, foglaltam egy helyen szállást (majdnem rossz időpontra, úgyhogy volt két sikeres beszélgetésem a recepcióssal) utána pedig indultam a McDonald's-ba. Úton arrafelé még megfürödtem a lemenő Nap utolsó sugaraiban. Elképesztő, hogy milyen gyorsan rövidülnek a nappalok, mostmár 9-kor eléggé sötét van.
Meglepően gyorsan és jól telt a ledolgozott (végül 9 és fél) órám. Óriási volt a pörgés, mert David Guetta koncert volt tegnap este s mi voltunk jóformán az egyetlen hely, ami abban az órában még ennivalót árult. Azt azért meg kell hagyni, határozottan örülök, hogy nem kasszánál dolgoztam, rég láttam ennyi boldog és érdekes (ha szabad így fogalmazni) egy helyen. Néha, amíg vártuk, hogy valami megsüljön, ki-ki néztünk s tettünk néhány csípősebb megjegyzést. Ami nyilván nem szép, mert mindannyian voltunk valószínű hasonlóan boldog állapotban valamikor.
Éjjel 4-kor zártunk, de még ki kellett takarítani a konyhát s az étkezőt, hihetetlen felfordulás volt mindenhol, rengeteg szemetet termeltünk. Így történt, hogy majdnem 6 óra volt, amire hazaértem, mégsem éreztem magam igazán fáradtnak. Inkább tancoltam úton hazafele, mind mentem.
Ismerem magam annyira, hogy tudjam, hogy ha lefekszem most, akkor nem fogok tudni reggel felkelni takarítani, szóval úgy döntöttem, hogy kihasználom ezt a csodás napfelkeltét, amiben már úton hazafele részem volt, elveszek egy biciklit s eljövök a kardokhoz. Már nagyon rég óta tervben van, csak egyik napos reggel sem tudtam felkelni úgy, hogy 10 körülre visszaérjek a hostelbe. Eddig :D
Szóval most élvezem a Nap első sugarait a parton, hallgatom a madárcsicsergést és várom, hogy teljen az idő. Élvezem az életet.
Hasonló széles mosolyt kívánok a Ti arcotokra is. Puszi