57. nap

Nagyot kell álmodni s dolgozni érte
avagy "Work hard, dream big"

Nem nagyon tálalok szavakat arra, hogy mennyire csodálatos volt ez a mai nap s hogy mennyire hálás és boldog vagyok. A reggel ma is 8-kor költöttek, de különösebben nem zavart, így volt időm nyugodtan elkészülni mindennel.
A szokásos módon, egy és kettő között végeztünk, utána ebédeltünk s kezdetét vette az Eszter álmodozik második fejezet. Tegnap tanulmányoztam kicsit újra a térképet, nagyjából eldöntöttem egy útvonalat, kinéztem a vonatokat s azok árát. Ma megpróbáltam buszokat keresni, de sokkal bonyolultabb, mint gondoltam volna, s végül rájöttem, hogy a repülő a leggyorsabb és a legolcsóbb megoldás, ha északról le szeretnék jutni a fővárosba. Gyorsan le is foglaltam egy repülőjegyet, amikor megjött Andrew s látta a tervet mellettem. Beszéltünk róla egy keveset, majd rákérdezett, hogy miért nem veszek ifjúsági jegyet, ami sokkal olcsóbb. Leellenőriztük s tényleg, kevesebb, mint féláron meg lehetett váltani ezt a fajta jegyet, szóval vagy 60 €-t megspórolt nekem. Hála Istennek sikerült kicserélni őket.
Az Út egy részét komppal, egy másik, talán legkisebb részét stoppal, a harmadik részét vonattal, a legvégét, egészen Budapestig pedig repülővel teszem majd meg. A terv a következő:
1. nap: Stavanger-Bergen- Flåm, 2. nap: Flåm, kirándulás, 3. nap: Flåm-Stryn kirándulás, 4. nap: Stryn-Hjelle-Åndalsnes, 5. nap:Åndalsnes kirándulás -Bodø (majd 17 órás vonatút), 6. nap: Bodø-Moskenes 7. nap: Moskenes-Bodø, 8. nap: Bodø- Oslo- Budapest. Egy képet a térképpel majd teszek fel Facebookra, de ha valaki tud valamilyen elrejtett kincsről ( pl egy csodálatos kirándulásról Flåmban vagy Strynben, vagy bármi másról, amit jó lenne nem kihagyni út közben )nagyon szívesen fogadok bármilyen információt.
Az egyetlen probléma ezzel az, hogy nagyon nagyon sokat fogok repülni, rengeteg időbe fog telni, amíg a lelkem valahogy utolér otthon. Főleg, hogy Budapestről még megyünk tovább autóval hazáig, igaz csak másnap, ha minden igaz.
Viszont így, hogy van egy tervem és tudom, hogy fogok utazni, sokkal lelkesebben dolgozom és ha lehet, még sokkal boldogabb vagyok, ma, a szokásos 5 cm ma 10 cm-re nőtt. Ez az a magasság, amekkorákat ugrálok örömömben két lépes között ( nem, még mindig nem bolondultam meg, csak ha az ember boldog, feltöltődik, Mary Poppins nagybatyja (?) szerint nevetőgázzal, s valahogy a teste is könnyebb, nem csak a lelke, legalábbis én ezt tapasztalom).
Úgy határoztam, hogy ha már nekem ilyen csodálatos napom van, mosolyt próbálok csalni mások arcára is, ezért sütöttem egy nagy adag kakaós-baracklekváros-ribizlis sütit, amit szétosztogattam a vendégek között. Elég finomra sikeredett, legalábbis elég hamar kapkodták el az emberek, az éjjel 1-kor érkezőknek már nem maradt belőle.
Lefekvés előtt még gyorsan bedagasztottam a kenyértésztát, mostmár az is kel, én meg lassan, de széles mosollyal fekszem le.
Mai történet még, s ha már az ételeknél tartunk ezt még elmesélem: volt valami maradék rizsünk, de semmi olyasmi, amiből igazán lehetne vacsorát készíteni. Álltunk ketten Simonéval a félig üres hűtő előtt s vártuk, hogy észre vegyünk valamit, amit enni lehet. Végül kitaláltam, hogy a megfőtt rizset összekeverem tojással, pici liszttel és sajttal, kisütöm, mint a fasírtot s pont jó lesz vacsorára. Nem mondom, hogy a legízletesebb dolog volt, amit az elmúlt időszakban ettem, de nem volt rossz, sőt. Jól fogott a süti előtt, ajánlom figyelmetekbe.
Csodálatos álmokat, amiket majd valamikor valóra tudtok váltani. Ölelés