55. nap

Úgy látszik két féle napom lesz ezentúl, azok, amelyeken végig a hostelben vagyok és ismerem a vendégeinket és azok, amelyeken dolgozom és idegenek közé érkezem.
Ma délután háromtól este 8-ig dolgoztam s mikor vissza értem a hostelbe, leszámítva egy pár embert, aki tegnap is itt volt, csupa idegenek néztek velem szembe. Elég nehéz volt bármilyen jellegű beszélgetést elindítani vagy fenntartani, mondjuk valószínű, hogy nagyon közrejátszik az is, hogy nagyon fáradt vagyok én is.
Ennek ellenére volt egy felületes, de élvezetes csevegésünk két brit lánnyal, akik már három napja itt vannak és nagyon vagányak.
Ettől eltekintve a nap igencsak csendes volt, reggel elköszöntünk a német srácoktól, akikkel tegnap este beszélgettünk a járdán üldögélve, ásványvizes gint iszogatva, mert a tonic túl drága. Arra volt még időm ebéd és munkába indulás között, hogy az egyenruhámat megtisztítsam, mert nagyon okos Eszter együtt mosta más dolgokkal, többek között egy halványszürke törölközővel, ami jól pöszölt. Magától értetődik, hogy semmilyen más ruhán nem látszott a nyoma, leszámítva a munkaruhámat, amiről többször is ki volt hangsúlyozva, hogy milyen szépen és tisztán kell tartani. Így hát az ujjam köre tekertem egy darab ragasztószalagot s azt görgettem végig a nadrágomon és blúzomon, ha már egyéb erre alkalmas eszközt nem tálaltam a hostelben. De meg kell hagyni, elég jól funkcionált a dolog.
A McDonald's-ban ma csak a konyhában voltam, amit egy cseppet sem bánok, sőt. Ma is tanultam elég sok új dolgot, többek között egyre inkább küzdöm le a forró olajtól való félelmemet, amit még egy gyermekkori baleset okozott. A kollégákkal is egyre jobban kijövünk, aranyosak, segítőkészek s gyorsan telik velük az idő.
Szóval csak úgy elrepült az az 5 óra. Mivel délután nem voltam itt, én kellett maradjak este várni a vendégeket, előreláthatóan éjjel 1-ig s pontosan így is történt. De hát miért is menne minden könnyen, megérkezett egy japán nő, aki a férfi hálóba foglalt ágyat. Általában ezt úgy szoktuk kiküszöbölni, hogy egy férfit a vegyesből megkérünk, hogy aludjon a férfi szobában s az illető pedig alszik a vegyesben. Most viszont baj az volt, hogy azt a szobát leszámítva minden tele volt, így nem tudtam neki ágyat adni. Volt foglalása és majdnem éjjel 1 óra volt, elküldeni sem nem lehetett, sem nem akartam. Végül hirtelen úgy határoztam, amiért lehet Andrew le fog kapni, de nem számít, hogy megengedem neki, hogy a nappaliban aludjon a kanapén és nem fizet a szállásért. Azt hiszem ez volt a legjobb dolog, amit tenni tudtam ebben az órában.
Aztán 1 előtt egy pár perccel megérkezett az utolsó hiányzó ember is, így én is eljöhettem lefeküdni. Nem telhet el nap apró örömök nélkül, ma a csillagok csaltak mosolyt az arcomra. Egyetlen felhő sem volt az égen, eddig még ilyen nem volt. Gyönyörűen ragyogtak a csillagok s megtaláltam azokat a csillagképeket, amiket tegnap este mutattak a németek, illetve amelyeket sejteni véltünk tegnap a felhők mögött.
Szóval ma sem telt el a nap hiába, dolgos nap volt, de megvoltak a maga örömei. Remélem mindannyian megtaláljátok a holnapi munkanapban az örömet és legalább egy sikerélményben lesz részetek. Nagy ölelés!