50. nap

Snakker du norsk? megint

A ma reggelt is egy telefonhívással indítottuk, illetve kettővel. Az első egy kedves vendég volt, akivel elég hamar elrendeztük a dolgokat, letette a csomagjait s elment. A második hívás, mint utólag kiderült, a vízművektől volt. Láttam az ablakból az autót leparkolni, felhívott telefonon ( a hostel telefonját felhozzuk éjszakára a szobába, de a telefonszám ki van ragasztva az ajtóra, így esik meg, hogy ilyen sűrűn hívnak) s elkezdett norvégul beszélni. Az elég gyatra nyelvtudásommal elmondtam neki, hogy nem beszélem az Ő nyelvét, nem-e válthatnánk angolra, mire felhorkant angolul, hogy Norvégiában vagyok, tanuljak meg norvégul, majd ha Angliába megy Ő is fog angolul beszélni s innen folytatta norvégul tovább. Végül abban sikerült kiegyezni, hogy keresek valakit, akivel tud beszélni s visszahívjuk. Ez a valaki nem más volt, mint Andrew, aki kora délután érkezett, Ő mondta, hogy a vízművektől voltak, miután megkértem, hogy hívja vissza az alakot.
Még épp csak hogy túl voltam a reggeli tornán s összekaptam egy picit a konyhát a hostelben, hívtak a bankból, hogy most jöttek rá, hogy az útlevelem ideiglenes, szóval nem kaphatok sem online hozzáférést sem mobilos applikációt a bankszámlámhoz, mindent csak személyesen, valamelyik fiókjukban lehet intézni. Ez akkor lesz izgalmas, ha valamiért az utolsó fizetésemet nem kapom meg időben, de hátha ez nem fog megtörténni.
Próbáltam ma is beszélni Boasszal, de nem válaszolt, holnap muszáj lesz bemenjek a McDonald's-ba, hátha ott tálalom s sikerul újraírni a szerződésem s kitölteni minden egyéb papírt is.
A takarítástól eltekintve ma is elég csendes nap volt. Azonban az alatt a 4 óra alatt elég rendesen kiszaladgáltuk magunkat. Sok volt ma a kijelentkező ember és minden apartmant ki kellett takarítani. Kettőben ausztrál srácok laktak az elmúlt pár napban, akik a kulccsal együtt 10 db 0,33-s sört is hagytak nekünk, és óriási szemétdombot a lakásokban. A takarítás után megint sikerült időt keríteni egy kis olvasgatásra, amíg el nem kezdett benépesedni a nappali. Utána már inkább beszélgettünk, segítettünk, tervezgettünk. A két svéd lány, akik a múlt hétvégén itt voltak s bekapcsolódtak az akkori játékba, ma visszajöttek s velük töltöttem az este nagy részét. Kiderült, hogy az egyikük volt valahol Hargita környéken egy tanyán hasonló programmal mint én itt, így terítékre kerültek az otthoni hegyek és túrák, egyéb külföldi utak, Kína például, meg Mexikó. Nem volt egy mély beszélgetés, de határozottan érdekes.
Másik mai esemény, hogy megtámadták a hangyák és a szárnyashangyák a hostelt, valahonnan jönnek, még nem tudjuk honnan. A két svéd lány azzal nyugtatott, hogy ez egészen természetes erre, egy napig Augusztusban minden tele van velük, de utána eltűnnek. Remélem igaza van, nincs kedvem a poloskák után most hangyákkal harcolni.
Ilyenek a csendes napok a mi kis városunkban, de az a jó bennük, hogy au embernek van ideje saját magával foglalkozni. Hála egy pár bölcs és kedves embernek, akik sok energiát fordítanak másokra, ma is megszületett egy érdekes felismerésem James-el és magammal kapcsolatban ( a kanadai sráccal, akivel pár nappal ezelőtt beszélgettük át az éjszaka első felét). Érdekes néha összefüggéseket keresni látszólag össze nem tartozó dolgok között, a saját tapasztalatom azt mutatja, hogy előbb-utóbb valami összefüggés kerül közöttük. Csak nyitott szem és szív kell hozzá.
Vigyázzatok magatokra csodálatos emberek a Nagyvilágban. Ölelés!