4. Nap

A lustálkodás fárasztó

A változatosság kedvéért ma reggel korán keltünk, mert Syan, a vendéglátóm, munkás ember és 9-re be kellett érjen. Én, miután meghánytam-vetettem magamban a dolgot, eldöntöttem, hogy nem akarok Osloban dolgozni ezért nem is törtem ma magam, hogy munkahelyet tálalják, pontosan ezért könnyebb lenne ma arról írni, hogy sok kicsi törp és Zsákos Úr hogy menekültek meg több ízben is, amíg kiértek az erdőből... én orkokkal és  pókokkal való harcolás helyett  visszamentem a tópartra megtervezni az északi kirándulást. Sajnos a hétvégi melegnek mára már nem sok nyoma maradt, ahogy bebújt a Nap a felhők mögé fel kellett vegyem a kabátomat. A hidegebb idő miatt, vagy csak azért, mert nem nagyon szeretek tervezgetni meglehetősen hamar ráuntam az útikalauzomra.
Helyette inkább körbejártam a tavat, sétálgattam fel-alá a kis ösvényeken a fenyvesben. Szép volt. Délre értem vissza a bentlakáshoz skypeolni kicsit a Kedvesemmel, mert itt van wifi. Kicsit idétlennek nézhettem ki a bejárat előtt az üldögélve, de lehet nem én voltam az első, aki ezt csinálta.
Délutánra szoborpark látogatás volt a program. Sose gondoltam volna, hogy ennyire le fognak kötni a szobrok, de Vigeland munkái nagy hatással voltak rám. Annyira élet-szerű az, amit alkotott. Azonban, mivel nem vagyok az a múzeumba járós alkat, másfél-két óránál több türelmem nem volt hozzá. Így aztán kifeküdtem A Hobbit-tal együtt a fűbe és élvezve a napsütés minden percét jópár órát olvasgattam.
Hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy ez egy tulajdonképpen elvesztegetett nap volt a 102-ből, de aztán megegyeztem saját magammal, hogy ez a szesszió és a nagy izgalmak kipihenése volt s máris jobban éreztem magam, mert egy kis pihenés mindenkinek kijár, nem? Csak nézőpont kérdése volt, hogy jól érezzem magam. Milyen jó, hogy nem is nagy erőfeszítést téve meg tudjunk változtatni ezt.
S ha már belenyugodtam ebbe, akkor még másfél órát olvastam a bentlakás előtt, mert Syannak túlóráznia kellett. Az ajtóban üldögélés alatt belebotlottam (illetve inkább Ők botlottak belém) egy magyar nagytatába, aki a két unokájával sétált. Mint kiderült, Ők Ukrajnából származnak, a lánya tanul és él itt az unokáival együtt, két épülettel arrébb attól, ahol en aludtam az elmúlt 3 napban. Nagyon aranyosak voltak s jól esett egy kicsit magyarul beszélni annyi angol után.
Megvacsoráztunk a tegnapi ebédet (mert én akkor nem itt ettem s volt még annyi, hogy kettőnknek elég legyen) utána pedig összecsomagoltam, hogy ne reggel keljen még ezzel is babrálni.
Este leültünk fényképekkel matatni, azt csináltuk mostanáig egy finom (? - Minden csak nézőpont kérdése  ;) ) gyümölcsös norvég sör mellett. Mostmár pedig itt a lefekvés ideje, elég késő lett s holnap is munkanap. Már akinek :D
Igyekszem feltenni holnap az Oslo képek többi részét is, ma már nincs rá energiám, ne haragudjatok.
Kitartást a holnap reggel munkába indulóknak, a többieknek pedig csodákkal teli napot! Szeretlek Titeket!