3. Nap

Turistaként Osloba

Az alvással, mint ahogy eddig szinte soha, ma sem volt gondom. Elég későn, valamikor 11 körül indultam el, ezúttal egyedül.
A mai cél az volt, hogy megnézzem Oslo turista látványosságait. Első megálló a nemzeti színház volt, ami sajnos felújítás alatt áll, így bemenni nem lehetett, de még állványokkal körbevéve is elég impozáns épület.
Ezt a királyi palota követte. Egészen érdekes számomra, hogy a palotában él a királyi család és mégis látogatható az épület. A kertben gyerekek játszanak, a tóban kacsák úszkálnak békésen, a nagyobb termekben folyamatosan turisták bámészkodnak s ezt az egész csendéletet végignézi a királynő az ablakból. Meglepően emberi és emberközeli.
A következő megálló a városháza volt, ami szintén szabadon látogatható. A falon körbe fafaragások vannak, amik a viking mitológia mozzanatait idézik, bent a termekben faltól falig erő festmények, amik a népszokásokat, történelmi eseményeket elevenítenek meg. Fényes, díszes termei, faragott bútorai lenyűgözőek. Be lehet menni a tanácsterembe, tárgyalókba és meg lehet csodálni az ajándékokat is, amelyek a világ minden részéről érkeztek Oslo számára.
Ezután a parlamenthez vitt az utam, amiről az útikalauz azt mondta, hogy talán a legvarázslatosabb ilyen épület Európa szerte. Meg kell hagyni, jobban hasonlít egy múzeumhoz mint egy parlamenthez. Aránylag kicsi, sárga téglával kirakott falai inkább rejthetnének festményeket, mint államtitkokat.
Az utolsó előtti látnivaló a vár volt, ahol meg egy színdarab részletbe is volt alkalmam belepillantani. A helyi egyetem diákjai öltöztek be és adtak elő egy középkori (?) jelenetet, a vár fénykorából valót. Az a szóbeszéd járja, hogy a 17-18. században a svédek  el akarták foglalni Oslot, de a vár annyira jól van megépítve, hogy mindössze 20 védőt állítottak ki a bástyákhoz, de a támadóknak így is, egy hónap ostromlás után, szégyenszemre haza kellett menniük. Ez az épület egyszerre szolgált a királyi család lakóhelyeként és börtönként. Ironikus egy helyre zárni őket, nem? Oslo valamikor az 19. század derekára nőtt meg annyira, hogy a lakosoknak a varoson kívül kellett letelepedniük.
A mai utolsó látnivaló a katedrális volt.
Szép, tágas, sok különböző stílust ötvöző  épület ez is. Kicsit emlékeztet az otthoni erődtemplomokra.
Mikor mindez lejárt, találkoztam egy kínai sráccal, aki szintén felajánlotta, hogy alhatok nála, amikor kerestem szállást a couchsurfingen erre a hétvégére. Közösen ebédeltünk, beszélgettünk egy jót s megegyeztünk, hogy szerdán közösen indulunk tovább Oslobol, egyenesen fel északra. Ő a legészakibb pontjára szeretne eljutni Norvégiának (norkapp a neve a helynek), szóval többek között oda is el fogunk látogatni. A listán van még többek között Lofoten szigetcsoport is. Hátha sikerül ott munkát találni, ha nem, még mindig vissza lehet jönni Bergen/Oslo környékére, de legalább megjártuk magunkat. Ő most fog először sátorban aludni, kedden közösen  megyünk majd bevásárolni neki a szükséges dolgokat. Szóval duplán kíváncsi vagyok: milyen lesz északon és hogy fogunk mi ketten boldogulni. Jó lenne Lofotenen bérelni egy kenut és körbeveszni kicsit a szigeteket. Képeken annyira mesebelinek tűnnek.
Mai tanulság, amit azt hiszem, hogy még elég sokszor fogok tapasztalni a következő három hónapban: ha egyszerre egy dolgot csinálok, jobban élvezem és több részletre tudok odafigyelni. Ma például eldöntöttem, hogy nem hallgatok zenét a varosban sétálás közben, hanem az embereket figyelem és az épületeket, amik között járok. Tetszik vagy sem, arra kellett rájönnöm, hogy, habár figyelmeztettek, hogy sok lesz a bevándorló, románul beszélő kéregető ember még mindig több van, mint barnább bőrű menekült. És az egyetlen hely, ahol román szöveg is volt, az a templomban levő információs lap, amely az ingyenes nyelvtanfolyamokat és képzéseket mutatta be.
Apu, Anyu jól vagyok! :D Álmodjatok nagyot és próbáljatok meg nem félni utána tőle. Ölelés!