27-28. Napok

Az első buli

Tegnap megint óriási hajtás volt a hostelben, szinte mindenki kijelentkezett. Még mindig csak ketten vagyunk Gloriával úgyhogy nagyon szedtük a lábunkat és hordtuk az ágyneműket, 3 körül a dologok végére értünk. Megünnepeltük a nagy sikerélményt egy igazi olasz spagettivel. Nem mintha nem ugyanazt a laskaszószt vette volna Gloria is, mint mi előtte, de megis csak egy olasz készítette el, lehet olasznak nevezni.
A délután csendesnek indult, amíg meg nem jött két ausztrál srác, akik feldobták a hangulatot. A csendes nappaliból zsibongó, élettel teli hely lett húsz perc alatt. Az egyik sarokban spanyolul egy másikban németül egy harmadikban pedig angolul folyt a beszélgetés, én az ausztrálokhoz csatlakoztam, mert az volt számomra a legérthetőbb, habár őket sem értettem meg mindig.
11 körül az utolsó ember is megérkezett, így a munkaidőm lejárt. Az egyik vendég tálalt egy hirdetést egy kvízestről s mivel már egy pár sörön túl voltak, úgy döntöttek, hogy elmennek, noha nem beszélnek norvégul. Mivel elég viccesnek ígérkezett a dolog, Gloriával megegyeztünk, hogy elfújjuk a nappaliban égő gyertyákat, megkérünk mindenkit, hogy éjfél után maradjanak csendben s kimegyünk mi is a városba. A csapat elég színes volt: két ausztrál srác, egy belga és egy amerikai, egy svájci, egy brit csaj és mi ketten Gloriával. Mire leértünk a kocsmába a kvíz lejárt s közeledett a záróra, de ajánlottak egy másik helyet: Gossip bar.
Annyira volt kívülről bizalomkeltő a hely, mint amennyire a neve mutatja, de jó emberekkel voltam. A fiúk meghívtak mindenkit az első korsó sörre s nem telt el sok idő,  amíg rájöttünk, hogy lehet beer-pongozni. Nem kellett ennél több nekik, pár perc múlva kancsókkal és poharakkal jöttek vissza s játszódtunk egy pár kört. Aztán kicsit buliztunk s jó hangulatban értünk vissza, 2 körül.
Bezuhantunk az ágyba s reggel kicsit később keltünk a szokásosnál. Látszott a hostelben is, hogy buliztunk az éjjel: tele volt a konyha és a nappali emberekkel, általában reggel korán indulnak az emberek kirándulni. Ma nem. Szerencsére nem volt túl sok tennivaló, gyorsan végeztünk s Gloria elment lefeküdni. Én ellötyögtem a napot a hostelben, most kezd egy kicsit zsúfoltabb lenni a hely, érkeznek az emberek s úgy tűnik ma estére is szerveződik a program, de az majd kiderül.
Várom még mindig az adókártyát, hogy tudjak elkezdeni dolgozni. Ma már postaládát is "csináltam", hogy amikor megjön legyen hova szegény postás betegye. Ez az eslő postaláda, amin rajta van a nevem. Alig várom, hogy megérkezzen bele az első levél.
Minden más rendben van, már tökéletesen járok, csak óvatosan. A lila-zöld folt még valószínű egy ideig ott lesz, de nem fáj.
Ölelés Nektek, mosolyogjatok!