26. Nap

Boldog és hálás vagyok!

Most csend van. Andrew és Perry van csak a hostelben, építik vissza a tegnap lebontott dolgokat. Lassan nyoma sincs a tegnapi felfordulásnak...de kezdjük az elején:
Tegnap korán keltem, csörgött a hostel telefonja 8 körül. Egy 8 tagú francia, lány csoport érkezett meg. Elmondták, hogy tudják, hogy a check in 12-kor kezdődik (nálunk 12 helyett 14-kor), de ők most érkeztek a reptérről és fáradtak és szeretnének ágyhoz jutni. Az ablakból pont rálátok a recepcióra, megnéztem őket s mondtam, hogy 10 perc múlva ott leszek. Gyorsan felöltöztem, beengedtem őket a nappaliba s elmagyaráztam, hogy az apartmant csak 2-kor fogjuk tudni átadni, de a csomagjaikat letehetik s elmehetnek egyet sétálni, ha szeretnének. Persze az utolsó dolog volt a sétálás, amit csinálni szerettek volna. Feltettek egy pár kérdést a várossal és a Prédikátor kővel kapcsolatban, aztán összekuporodtak 8-an a 3 kanapén s elaludtak. Én szép csendben elmentem állasinterjúra, pedig határozottan kíváncsi lettem volna az emberek arcára, ahogy kijönnek a hálókból és a fent leírt látvány fogadja őket.
A McDonaldshoz érve sok kis pillangóval a gyomromban léptem be az épületbe s kértem meg a kiszolgáló kisasszonyt, hogy hívja a főnököt. Egy szimpatikus, de szigorú tekintetű 40-es pasi jött ki egy hátsó irodából, akit Boas-nak hívnak. Nem is lehetne találóbb neve egy üzletvezetőnek. Kb 20 percet beszélgettük, megegyeztük abban, hogy részmunkaidőre vesz fel. Mondtam neki, hogy milyen megállapodásom van a hostellel, azt mondta részéről teljesen rendben van, mindenképpen tartsam meg, hogy legyen szállásom, Ő nem tud teljes munkaidőre felvenni semmiképp sem. Elmagyarázta, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy hivatalosan dolgozhassak. Azt is mondta, hogy amint minden papirom rendben van, kezdhetek. Elmentem hát a rendőrségre, hogy kérjek egy ideiglenes személyi számot. Hol lenne ezt logikus kérni? Hát a bevándorlási irodánál. Kiálltam ügyesen a sort, hogy felvilágosítsanak róla, hogy ők nem foglalkoznak EUs állampolgárokkal, az három épülettel arrébb van. Átsétáltam s ott szerencsére már nem volt sor. Ott viszont azt mondták, hogy csak akkor kérhetek személyi számot és adókártyát, ha már van munkaszerződésem. Visszamentem Boashoz, akiről idő közben kiderült, hogy izlandi, s a másik nő, akivel beszéltem, az a felesége, hogy írjuk szerződést. Megegyeztünk abban, hogy megírunk most egyet és majd újraírjuk és átbeszéljük a részleteket, amikor meglesznek az irataim. Siettem vissza a szerződéssel a hostelbe, mert abban egyeztünk tegnapelőtt, hogy korán kezdünk, hogy időben tudjunk a poloskaírtás végére érni. 11 óra el volt múlva, amire újra a szállóban voltam, Andrew és Perry (a másik tulaj) még sehol. Gloriával elkezdtük a takarítást, délre a fiúk is megérkeztek s nekiláttak a munkának, ami szokás szerint egy kiadós reggelivel kezdődött. Aztán szétszedtek a falakat, ágyakat, függönyöket a vegyes és a férfi hálóban. Ezekkel voltak problémák. 4 körül kezdték el behordani a gépeket, hogy mindent felfűtsenek. Nem tudom hány fok volt bent, csak azt, hogy ahányszor kijöttek, mindig folyt róluk a víz és 3-4 percnél többet sosem ültek bent. Időközben kezdett gyűlni az egyre elégedetlenebb tömeg a nappaliban. Mindenkitől kértük az elnézéseket, s hellyel kínáltuk őket az igen szűkösnek bizonyuló nappaliban. Volt, aki zsémbelődött, volt aki elment, de az emberek többsége kihasználta az alkalmat s ismerkedett, beszélgetett, barátkozott. Tanulságos és érdekes volt látni, hogy azt, hogy  egy esemény mennyire jó vagy rossz, illetve jónak vagy rossznak éljük meg az mennyire a hozzáállásunktól függ.
Este 9 volt, amire sikerült minden mozgó lényt kiírtani a szobákban. Ekkor jött a mi sorunk Gloriaval. Kihordtuk a matracokat, amíg a fiúk feltakarítottak s visszarakták a falakat. Utána segítettünk mi is összeszerelni az ágyakat, amíg a matracok kihűltek. Amikor én bementem már nem mentek a gépek, de kb 1 percbe telt, amíg rólam is el kezdett folyni a víz. Még mindig 50 fok fölött lehetett bent a szobában, s csak hogy biztos legyen, hogy tényleg kiizzadok magamból mindent, saját kis szaunám is lett, mert reggel a termo blúzom volt az egyetlen, ami tiszta és száraz volt. Mivel az épület ablakait nem lehet kinyitni, csak az ajtókat támasztottuk ki s vártuk a csodát. Nem történt meg, ezért Andrew végül úgy döntött betör egy ablakot. Ennek köszönhetően drasztikusan esett le a hőmérséklet az ezt követő tíz percben. Egymás után szaladgáltunk a matracokkal, szedtünk a kezünk-lábunk ahogy csak tudtuk. Majdnem 11 óra volt, amire a szobák többé-kevésbé használható állapotba kerültek. Az emberek viszont nem nagyon igyekeztek elfoglalni az ágyakat. Nem tudom, hogy a meleg volt az oka, vagy az, hogy ilyen jól belemelegedtek a beszélgetésbe.
Mi is jól elbeszélgettünk egy ausztrál katonával (miért jár erre ennyi leszerelt katona? ), utazásokról, kulturális különbségekről, nyelvekről, tapasztalatokról, megtanult leckékről. Fáradt voltam nagyon, de annyira kellemes volt a társasága, hogy majdnem 1-ig a hostelben maradtam és  a lakásba érve éppen csak annyi energiám maradt, hogy megírjam azt a pár sort Nektek.
Még a tegnapi naphoz tartozik az is, hogy megbeszéltem Andrewal a munkaidőt. Mondtam neki, hogy lett állásom s hogy maradnék ennek ellenére, ha lehet, a takarításból ezután is kivenném a részem, de délutánonként nem tudnék itt lenni, esetleg késő este ha kell. Azt mondta, hogy részéről teljesen rendben van, a takarítás a fontos és igazán aktív része a napnak. Abban maradtunk, hogy ezen a héten még nem dolgozom (amúgy sem tudok, amíg meg nem érkezik a kártyám), megmutatok Gloriának mindent, amit megtanultam s segítek az új lánynak is, aki elvileg ennek a hétnek a végén kell érkezzen.
Ma reggel nem nagyon bírtam rájönni, hogy miért is csörög az órám 8-kor. Egy pár perc szundízás után jöttem rá, hogy  ma kell menjek a rendőrségre regisztrálni magam s Georg is indul, el szeretnék Tőle is köszönni. Hosszabb ideig telt az elkészülés, mint máskor, de a hostelbe érve már érkező vendégek fogadtak. Elmondtam nekik ugyan azt, amit a francia lányoknak előtte. Telefonszámot cseréltük Georggal, s elmentem a rendőrségre. Ott nagyjából 10 percet tartott regisztálni s azt mondták, maximum 2 héten belül fog megérkezni a kártyám. Visszafele úton tálaltam egy lengyel boltot s nagyon megörültem neki, mert sok olyan dolgot tálaltam benne, ami otthon természetes, itt viszont nem tálaltam a bevásárlóközpontban, pl: szódabikarbóna.
Kora délután végeztünk a takarítással, most pedig a fiúk építik vissza a szobából azt, amire tegnap este nem került sor én pedig várom a vendégeket és boldog és hálás vagyok, hogy végül rendeződtek a dolgaim itt, hogy lett állásom, még ha nem is pont olyan, amilyet otthonról elképzeltem, hogy van tető a fejem felett, hogy mindig van mit ennem, hogy csodálatos emberekkel vagyok körülvéve, hogy elég sokat utaztam és láttam már Norvégiából, hogy tanultam és tapasztaltam s hogy még mindig van több, mint két hónapnyi időm itt és még sok-sok évnyi időm a nagyvilágban tanulni, csodákat látni, remek emberekkel találkozni és tapasztalni. Hálás vagyok azért is, hogy a vendégeinkkel közösen ennyire jó hangulatot tudunk itt teremteni és hogy Ők is jól érzik magukat. A héten két ember is mondta már, hogy ez a legvagányabb hostel, ahol járt, pedig mind a ketten már több hónapja úton vannak.
Széles mosoly, szeretet, ölelés!

U.i: A telefonomról valamiért nem tudom a hosszú hozzászólásokat elolvasni, válaszolni pedig végképp nem sikerült, és nem azért, mert nem szeretnék. Bocsánat!