Hosszú út
Rövid leszek, mert nagyon fáradt vagyok. Tegnap, blogírás után 7 és fél órát buszoztam. Igyekeztem annyit aludni, amennyit csak lehetett. Reggel 6-ra értem Strynbe ( ejtsd Sztrün) innentől stoppoltam egészen Stavangerig. A legrövidebb úton lett volna 600 és kevés km a GPS-em szerint, de miért is mennék a rövid úton, ha lehet kerülni is?
Nem tudom egészen pontosan így milyen hosszú volt az út, de elég fáradt vagyok ahhoz, hogy ne akarjam kiszámolni.
Meg kell hagyni, valakinek most is dolga volt rá, hogy minden a lehető legkönnyebben menjen. A legtöbb, amit várnom kellett 20 perc volt vagy 52 autó, de ez a kettő nem egyszerre történt. Csodálatos emberekkel találkoztam, volt egy litván anya-lánya, egy lett testvérpár, és sok-sok helyi. Összesen 11 autóval utaztam, közülük kettő teherautó. A legaranyosabb történet máról: kiugrottam a második teherautóból egy felhajtón, mert onnan más irányba vitt az utunk s nagyon siettem, hogy ne tartsuk fel a forgalmat. Átmentem valami hidakon, kereszteződéseken s éppen megálltam volna egy parkolóban, amikor egy fekete sportkocsi lehúz s kihajol az ablakon s visszaadja a kulcsomat. Kiderült, hogy leesett a táskámról, amikor kiszálltam az autóból. S mint a sofőrtől megtudtam, a TIR sofőr megállt, átment az úton és kétségbeesve integetett az autóknak, hogy álljanak meg s amikor lehúzott elmagyarázta neki, hogy hova jöjjön utánam. Aranyosak voltak.
Végül a legközelebbi pont, ameddig hoztak, az majdnem 4 km-re volt a hosteltől. Ezt már sétálva tettem meg. Az itteni helyzetről és fogadtatásról majd holnap írok, a lényeg, hogy minden rendben van, ágyban alszom és van tető a fejem felett.
Ölellek mindannyiotokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése