30. Nap

Ma egy nagyon rövidnek és csendesnek induló napból egy spenót-pités, goffry-sütős, nagy-beszélgetős nap lett s a változatosság kedvéért megint fél kettő van, mire eljutottam az ágyig és a blogolásig.
Holnap mesélek majd ennél sokkal bővebben, de szeretném kialudni magam.
A lényeg, hogy a mai nap is remek volt, sok-sok jó emberrel és szép emlékkel gazdagodtam. Ölelés Nektek, könnyű, de csodákkal teli Holnapot!

Frissítés:

A tegnapi nap tényleg nagyon csendesnek indult, alig volt valami tennivaló s pont ezért annyira nehezen vettük rá magunkat, hogy elkezdjük a takarítást. Lézengtünk, beszélgettünk a még nappaliban levő vendégékkel, tettük magunkat egyik székből a másikba. Majdnem dél volt, amire meggyőztük magunkat, hogy nekifogjunk, de így is a vendégek érkezése előtt jóval végeztünk mindennel. Gloria leült rajzolni ( grafika és design szakon végzett, most épp Chips csomagolást tervezett) én pedig felmentem a lakásba egy kis időt egyedül tölteni. Hiába van csend a hostelben, attól még úgy érzem munkahely ez. Jól esett csendben lenni a saját szobámban, napközben. A gyomrom korgása hozott vissza a hostelbe. Mivel még mindig üres volt az összes kanapé és a konyha is, eldöntöttem, hogy sütéssel fogom elütni az időt s az éhségemet. Kerestem pite recepteket, de a legtöbb úgy kezdődött, hogy olvassz ki egy réteslapot. Ez pedig nem segített rajtam sokat. Amelyik nem gyorsfagyasztott lapokról szólt, azokban az állt, hogy gyúrd meg a tésztát (egy olyat sem tálaltam, amihez meglenne minden hozzávalóm) s hagyd egy órát pihenni a hűtőben. Volt ez délután 4-kor. Gondolom már mindenkinek elég nyilvánvaló, hogy nem hagytam a tésztát pihenni. Hála az anyai és nagyanyai tanításoknak és a sok receptnek, amit elolvastam, arra jutottam, hogy tudok én magamtól is pite tésztát készíteni, nem fogok én még órákat állni korgó gyomorral az étel mellett.
Kicsi liszt, vaj, egy tojás, némi tejföl, még egy kicsi liszt s 15 perc múlva készen is volt a remekmű. Úgy tudom, hogy azért kell hűteni, pihentetni, hogy roppanós és poronyú legyen, de nekem így is tökéletesen megfelelt. Gyorsan elkészítettem a spenótot, amivel tölteni szerettem volna a pitémet, kinyújtottam a tésztát, jól kibéleltem sajttal, spenóttal, a tetejére reszeltem még egy adag sajtot s rátettem a rácsokat. Egy fél órával később az asztalon gőzölgött az aranybarnára sült spenótos-sajtos pitém. Naaagyon finom volt.
Ebéd után sem volt még nyüzsgés a hostelben, álmos voltam és nem volt kedvem egy helyben üldögélni. Nagyon belelendültem a sütésbe és szerettem volna valami édeset is készíteni, de itt nincs kéznél a családi receptes könyv, hogy fellapozzam, de eszembe jutott, hogy van egy adag goffry keverékem, amit az utolsó bevásárláskor vettem. Felszaladtam a lakásba, mert ott van a goffry sütő, s nagyon boldoggá tett, hogy újra sütögetnetek. 8 és fél gyönyörű sütivel jöttem vissza a hostelbe s Niclassal ( egy német srác, aki Trendheimben tanul s már 3 napja itt van nálunk) és Gloriával közösen ettük meg őket, némi vanìliafagyival és erdei gyümölccsel megspékelve. Andrew későn érkezett s nagyon fáradtnak nézett ki. Sok vizet nem zavart, de amikor kiderült, hogy Daniel (az egyik ausztrál srác, akivel voltunk bulizni) hagyott egy pár sört nekünk felcsillant a szeme. Kinyitottunk mind a hárman egy-egy sört s még egy pár vendég is csatlakozott hozzánk, javult a hangulat. Az utolsó ember este 11-kor érkezett, Andrew pedig meghívott minket egy-egy sörre a városba. Nem volt nagy kedvem menni, ez volt a harmadik éjszaka, amit zsinórban kint töltöttem, de Gloria szeretett volna menni s én sem akartam nagyon nyers lenni. Kitálalta a főnök úr, hogy menjünk biciklikkel, mert gyorsabb, de nem volt csak kettő a lerakatban (olyan rendszer, mint a ClujBike) így történt, hogy én az Andrew bicikliének csomagtartóján kötöttem ki. Vicces jelenség lehettünk s a fenekem s a combom még reggel sem volt túl hálás azért a 4-5 percért, egy csomagtartó nem a legkényelmesebb hely.
A kocsma bejáratából már integettek a barátai, de bemenetelkor elkértek a személyiket s mivel nem vagyok még 20 éves nem engedtek be. Valahol örültem neki. Egyrészt, mert elég drága volt már az elmúlt két este és szerettem volna ágyba kerülni éjfél előtt. Megtapasztaltam, hogy igaz az, hogy éjfél előtt pihentető az alvás igazán, hiába alszom 7-8 órákat éjszakánként, egyre fáradtabban és fáradtabban kelek. Másrészt, mert nem volt nagy kedvem Andrew-al és a barátáival tölteni az estét. Gloria szeretett volna maradni egy sörre a városban, de nem akart nélkülem ott maradni, végül kettesben ültünk be egy másik kocsmába, ahol csak sört szolgáltak fel, így engem is beengedtek. Egy finom, vörösáfonyás sört ittunk s beszélgettünk egy nagyon jót, komoly dolgokról.
Későn értünk a tegnap is haza, de nem bánom. Jól telt, meglepően jól.