péntek, június 30, 2017

1. nap

Érkezés Osloba

Tegnap már mozgalmas nap volt, az délelőttöt egy, a délutánt egy másik kedves barátommal töltöttem, aki volt annyira aranyos, hogy kikísért a reptérre, sőt a csomagomnak is nevet adott: Murph (Máté ha olvasod és nem egészen így írnád le, szóljál). A képekből majd azt hiszem számotokra is érthető lesz, hogy miért :).
A repteri ellenőrzéseken gyorsan átestünk, de örültem neki, hogy senki nem gondolja úgy, hogy a sátorrudak halálos fenyegetést jelentenének bárkire. Elég nagy szívás lett volna, ha a reptéren a kézipoggyászomból eldobatjak a sátrat.
Az ellenőrzések után csak egy-két telefonhívásra maradt idő, utána már mentünk is a kapuhoz.
De mert a Norwegian Air tudja, hogy nincs felszállás várakozás nélkül, meg majdnem egy órát elüldögéltünk a járműben, amíg elindultunk.
Végül 20 perc késéssel szálltunk le, de ez így volt tökéletes, mert ahogy elvettem a csomagomat már lehetett is a vonathoz menni. Az pedig öt perccel azután, hogy felültem már száguldozott is Oslo S, azaz Oslo Sentrum (központ) felé.
A városba érve csak ámultam és bámultam. Oslo gyönyörű, legalábbis az a része, amit az esti félhomályban láttam belőle. Régi épületek, macskaköves sétálóutcák, pezsgő élet meg 1:30 kor is.
Botorkáltam egy kicsit, amíg megtaláltam a hostel, ahol ma éjjel aludtam, de egy nagyon kedves srác fogadott, kaptam ágyneműt ingyen és választhattam, hogy saját szobát kerék vagy inkább megtapasztalnám az igazi hosteles élményt  (4 ágyas lány szobába volt foglalásom). Tekintettel arra, hogy már majdnem kettő körül járt az idő, a saját szoba mellett döntöttem, hogy ne költsek fel senkit.
Most pedig már lassan készülődök elhagyni a szobát, indulok a munkaügyi hivatalhoz, ahol állítólag útba igazítanak majd. Így legyen.
U.i: elmondhatatlanul jól esett és hálás vagyok mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ma itt legyek és azok bíztatasa és segítségnyújtása, akik a facebookos bejegyzést olvasták. Hihetetlen volt, hogy hányan és hogy olyan emberek, akikre egyáltalán nem szamítottam ajánlották fel a segítségüket. Köszönöm mégegyszer!
Minden jót, este, ha minden jól megy már az indiaiaktól jelentkezem.
Szélesmosoly
friss hírek: A couchsurfinges vendeglatóm egy nagyon rendes srác, egy bentlakásban vagyunk, olyan mint otthon egy két szobás lakás. Holnap megyünk együtt munkát keresni és megjárni egy kicsit a központot.
A munkaügyi hivatalos találkozótól nem lettem sokkal okosabb, de a nő, aki tartotta elég bíztató volt. Elmagyarázták, hogy milyenek kb a munkaviszonyok és az általános fiztések, hogy hogy néz ki egy olyan CV, amit a norvégok szeretnek, hogy keressünk hatékonyan munkát s ilyenek. Szóval hasznos volt.
A rossz hír az, hogy egyelőre úgy tűnik telefonról nem tudok a bejegyzésekhez képeket csatolni, de igyekszem majd facebookon pótolni a hiányosságot. Bocsánat!
Mostmár viszont lassan fekszem, mert kezd keső lenni s én meg fáradt vagyok. Remélhetőleg holnap egy nagyon sikeres nap után jelentkezem majd.
Szép álmokat/ csodákkal teli napot!

szerda, június 28, 2017

Bevezető

Kedves világháló-lakók!

Szeretnék egy kicsit közelebb kerülni hozzátok, és azt hiszem, ennek a legelső lépése, ha én nyitok felétek, remélve, hogy majd Ti is megteszitek ugyanezt.
A nevem Eszter, egy kolozsvári fiatal leányzó vagyok, aki tavaly álmodott egy nagyot és "elszökött az aszfaltromok alól" Izlandra (az akkori bloghoz vezető link a jobb oldali szegélyben található). Annyira megtetszett a barangolás (és annyira nem viselem el a nyári 35 fokos kánikulát), hogy úgy döntöttem, idén nyáron felfedezem a világ egy másik sarkocskáját, Norvégiát.
Az út megtervezésének (én azt hittem) időben nekifogtam, mégis, így indulás előtt egy nappal sem tudom még pontosan, hogy mit is fogok csinálni.
Megpróbáltam itthonról állást találni, egy sikeres interjú után úgy is nézett ki, hogy minden rendben lesz. Aztán a leendő/volt munkaadómtól kaptam egy e-mailt, hogy mégsem vesznek fel, mert nincs elég munka. Ekkor kisebb pánikroham, kapkodás kezdődött, aminek még nincs vége.
Egyelőre annyit tudok, hogy holnap éjfélkor megérkezem Osloba, alszom egy gyorsat és elmegyek a munkaügyi hivatalhoz, ahol remélhetőleg útbaigazítanak majd.
A terv az, hogy a hétvégét még Osloban töltöm, utána pedig elindulok körbejárni egy kicsit az országot, amíg még melegebb az idő és hosszabbak a nappalok (most nagyjából 24 órából állnak). Időközben pedig jó lenne valami munkát találni. A legjobban azt hiszem annak örülnék, ha felvennének egy kicsi szállodához/menedékházhoz valamelyik fjordban, valahol a hegyekben vagy a Lofoten szigeteken. Szóval ha véletlenül van olyan olvasó, akinek egész szállodaláncai vannak csupa betöltésre váró, jól megfizetett állással Norvégiában, ne habozzon, megtalálta az emberét :P
Amit sikerült ma még elrendezni és nagyon megnyugtató az az, hogy a hétvégre lett szálásom egy helyi családnál (hála a Couchsurfingnek), akik felajánlották a segítségüket a munkakeresés ügyében. Elmondhatatlanul aranyosnak és segítőkésznek tűnnek.
A mai program része volt még, hogy egy utikalaúz és egy térkép társaságában megkerestem azokat a helyeket, amiket meg szeretnék látogatni és megterveztem egy lehetséges útvonalat a következő pár napra/hétre. Minden attól függ, hogy találok munkát és hogy mennyire tetszenek majd egyes helyek (és persze attól, hogy a hátizsák mennyire fogja lelassítani a lépteimet és hogy mennyire fog menni a stoppolás Norvégiában). A csomagban van elég étel az első másfél/két hétre, remélhetőleg addigra, mire elfogynak a vastartalékok (a pocimról is) már munkahelyem is lesz.
Dióhéjban ennyi az idei "nyaralás" története, ha sikerül holnap összerakni egy elektronikus formáját az utitervnek akkor megosztom majd veletek is.
Álmodjatok ma is csodásat, merészet és megvalósíthatót.